Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

Saád Andornak és Megay Gézának másfél napi fáradságos munka után, több öszszekötözött hosszú létra segítségével sikerült a barlangba behatolni. A barlang mélysége 8-10 méter, s két nyúlványa van, amelyeket azonban kőtörmelék torlaszol el. A kutatók a barlang belsejében öt helyen végeztek próbaásást. Már a felszínhez közeli rétegekben is sok kőkori edénytörmeléket találtak. Ez is bizonyítja, hogy itt hajdan az ősember tanyázott. Obszidiánpengék és újabb díszített edénydarabok kerültek ki az alig egy méter mélyen feltárt tüzhelyrétegekből. A leleteket pontosabb meghatározás céljából beszállították a miskolci múzeumba. Az intézmény akkori szűkös anyagi helyzetére, és a nagy világgazdasági válság időszakának helyi közállapotára egyaránt jellemző az a két közlemény, amelyet a múzeum október első felében a megyeszékhely lapjaiban jelentetett meg. „A múzeum ingyenes megtekintése ügyében legutóbb felmerült kívánságot illetően a múzeum vezetősége közli, hogy a gyűjtemények 1927 őszéig, míg csak pár teremben voltak elhelyezve, s a tisztogatás és a felügyelet kevés költséget vett igénybe, teljesen ingyen voltak megtekinthetők... a múzeum első megnyitásától, 1902-től kezdve. Most azonban, hogy nyitási napokon tíz termet, illetve helyiséget és két folyosót kell takarítani és felügyelet alatt tartani, a takarításra nagyobb összeget kell költeni. Ezek miatt volt kénytelen a múzeum minimálisra szabott belépődíj szedését elhatározni, abból indulva ki, hogy ezzel bárki is hozzájárulhat a múzeum támogatásához. Iskolák, cserkészcsapatok, előre bejelentett testületek stb. most is ingyen nézhetik meg, a könyvtár használata is díjmentes. A csekély belépődíjakból befolyó összeg sem jelentéktelen a múzeum sok támogatásra szoruló költségvetésében. Annál is inkább, mert hiszen a múzeum támogatása az egész társadalom kötelessége. Mindazonáltal a múzeum a jövő évtől kezdve módját ejti annak, hogy a hét egy napján ingyen nyitja meg a gyűjteményeket a közönség előtt. Amennyiben a felügyelet kérdése megoldható lesz, úgy nyáron vasárnap délutánonkint a korai órákban is nyitva lesz a múzeum." A másik közlemény „A múzeum kérelme" címmel jelent meg: „A Borsod-Miskolci Múzeum programjába vette a régi miskolci nyomtatványok teljes összegyűjtését. Mint egyéb téren, úgy a múzeumi könyvtár gyarapításának is igen nagy akadálya: a pénzhiány. Sajnos, előreláthatólag még évekig nem lesz a múzeum vezetősége abban a kellemes helyzetben, hogy a régi miskolci nyomtatványokat pénzért is megvásárolhassa. Éppen ezért ezúton fordul a nagyközönség áldozatkészségéhez. Pénzt nem kérünk, hiszen a polgárság áldozatkészsége sok más irányban is túlságosan igénybe van véve. Mindaz által nagyon sok olyan ház van Miskolcon, ahol régi miskolci könyvek, naptárak hányódnak és állandóan annak a veszélynek vannak kitéve, hogy elkallódnak. Az ilyeneknek a múzeum számára való felajánlása nem jelentene anyagi megterhelést az illető család részére, viszont ezek az idővel egyre értékesebb várostörténeti becsű kiadványok a múzeumi könyvtárban összegyűjtve igen nagy értékkel gyarapítanák ennek könyvállományát. De a miskolci vonatkozású, illetőleg itt nyomott könyvkiadványok összegyűjtése a helybeli múzeumnak szinte becsületbeli kötelessége is. Könyvadományokat tehát nagy köszönettel fogad a múzeum vezetősége. Nagyon hiányos például a régi miskolci naptárak sorozata. Éppen ezért nagyon értékes adomány volt a napokban Nyitray Dániel festőművész ajándéka, aki öt db. régi naptárral gazdagította a könyvtárat. Még így is csupán az 1819., 1822., 1845., 1846., 1847., 1848. és 1851. évi kötetek vannak meg az ú. n. Miskolci Nemzeti Kalendáriumból és a Miskolci Közönséges Naptárból. A szíves könyvadományokat délelőtt a múzeum titkári hivatalában, délután pedig a könyvtárban kéri átadni a könyvtáros."