Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

kiadványok, amelyek az árvíz borzalmairól, pusztításairól szemléletesen tájékoztatják a mai látogatókat. Újabb angol kutató érkezett Cambridge-ből Miskolcra szeptember derekán, adja hírül a Reggeli Hírlap szeptember 18-án. Francis Rex Perringtonnak, aki a paleológia szaktudósa, a figyelmét a korábban nálunk járt L. G. Clarke irányította Miskolc környékének gazdag őskori lelőhelyeire. Perrington azt tervezi, hogy tíz napon át folytat ásatásokat a bükki barlangokban a hajdan itt élt barlangi medvék, ős-szarvasok és egyéb akkori állatok maradványai felkutatására. A tudományos feltáró munkában Hillebrand Jenő a Nemzeti Múzeumtól, s Megay Géza a miskolci múzeumtól lesz segítségére. Az ásatás eredményeiről egész oldalas riportban számol be a lap szeptember 30-án, „Húszezer éves leletek a bükki barlangokban" felcímmel. A riport az előzmények ismertetését követően konkrétan a Szeleta-barlangbeli mostani ásatásokat részletezi. „A Szeleta-barlang, amelynek nívóját évek hosszú során az ásatások kimélyítették, még mindig nincsen teljesen kikutatva. A barlang falán... nívójelzés mutatja a barlang feltárása előtti színvonalat. Ez a vonal helyenkint már öt-nyolc méterrel a barlang mostani talaja fölött van, és mutatja, hogy a lefolyt kutatások milyen óriási munkát reprezentáltak." A hátsó barlangág, ahol most kutattak, korábban még feltáratlan volt. F. R. Perrington a mostani leletek őslénytani részeire fordította fő figyelmét. Talált a barlangban hozzávetőleg húszezer éve elpusztult állatok csontmaradványai közt barlangi medve csigolyákat, lábszárcsontokat, bordarészeket, agyarakat. A két hazai múzeum képviselői készségesen engedik át az angol tudósnak a barlangi medve maradványait, hiszen nemcsak a Nemzeti Múzeum, hanem a miskolci múzeum is az előző kutatások olyan gazdag anyagával rendelkezik, amelyből a barlangi medve teljes csontvázát össze lehet állítani. Az állati maradványokkal együtt nagy számban kerültek felszínre a barlanglakó ősember kőeszközei is. Ez a kutatás „huszonöt év óta, amióta a Szeletabarlangot feltárják, először hozott napvilágra egy hat centiméter hosszú csonttűt, sőt egy olyan eszközt is, amelynek rendeltetése eddig ugyan nem volt pontosan megállapítható, de amely valószínűleg fonalak, vagy íjhúrnak való állati inak simítására szolgált." A medveagyarak között is több olyanra akadtak a kutatók, amelyeken világosan látható a csiszolás nyoma. A csiszolás annyira szabályos, hogy minden kétséget kizárólag a barlanglakó ősember által készített csonteszköznek tekinthető. A mostani ásatás összegzése szerint a kutatás igen gazdag tudományos értékű leletet eredményezett. „Természetes azonban, hogy a Szeleta-barlang őskori leletei koránt sincsenek még kimerítve. A kutatások folytatásának az anyagi eszközök hiánya állja útját. A szakértők véleménye szerint a barlang teljes feltárását körülbelül egy év alatt lehetne végrehajtani, de ebben az esetben a mai gazdasági viszonyok mellett óriási öszszegre, mintegy százezer pengőre volna szükség. Ezt a pénzt azonban tudományos célokra ma nem lehet előteremteni." Az ásatásokat azonban, amennyire az anyagi eszközök megengedik, a jövő évben is folytatják. A mostani leletek legszebb darabjait pedig a miskolci múzeumban a nagyközönség is hamarosan láthatja. Október 4-i hír: „Egy újabb praehisztorikus barlangot fedeztek fel a Bükk-ben". A barlang a Hór-völgy huszonöt méter magas, meredek sziklafalából nyílik, s csak igen nehezen közelíthető meg, ezért a felfedezők - Hillebrand Jenő és miskolci munkatársai, Saád Andor és Megay Géza - okkal feltételezhették, hogy olyan, évezredek óta megbolygatatlan rétegeket rejteget, amelynek feltárása tudományos szempontból nagy jelentőségű lehet.