Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)
részletes feltárása. A múzeum az óhutai Nagysáncon felfedezett kelta-telepet is kutatni akarja, és folytatni kívánja a mezőnyéki népvándorlás kori sírok feltárását is. (Minderről a Reggeli Hírlap április 28-i száma közöl tudósítást.) Egy nappal később a lap munkatársa - a G. C. szignóból következtetve Gürtler Curt - beszélgetést folytatott Gálffy Ignáccal, a múzeumi bizottság elnökével és Leszih Andorral, a múzeum vezetőjével. Az interjú igencsak figyelemfelkeltő főcímmel jelenik meg: „Borsodvármegyében nap-nap után kerülnek napfényre az őskori leletek". S az első alcím szerint „A leletek egész Európa figyelmét Magyarország felé fordítják". Gálffy Ignác ezzel a helytálló minősítéssel kapcsolatosan a miskolci múzeum rendkívül nagy szerepét méltatja a paleolit és a neolit korszak leleteinek feltárásában, tudományos feldolgozásában. A bükki barlangokban, majd Miskolc környékén, s a Boldva, Hernád, Sajó és Tisza vidékén folytatott ásatások eredményei tanúsítják, hogy itt az európai tudósok által is elismert sajátságos kultúra fejlődött ki, amelyet a nemzetközi terminológia is „bükki kultúra"-ként tart számon. Leszih Andor az őskort követő régészeti korszakok borsodi leleteit illeszti a tudományos összefüggések rendszerébe: „A napokban nagy port felvert skytha-aranylelet nem tartozik az elsők közé Borsod megyében. A múzeum már gróf Szirmay Alfréd magángyűjteményéből is kapott Szirmabesenyő vidékéről való aranyleletet. Ez ...arany lószerszámdíszekből és fegyverrészekből áll. Más aranykincseket is találtak... Tiszatarjánból gróf Károly Tiborné ajándékozott a Nemzeti Múzeumnak római kori aranyleletet, amelyet 1900-ban ástak ki. A lelet fülbevalókból, karperecekből, aranykarikákból és aranylemezkékből áll. A miskolci múzeumban Uppony, Ábrány, Barcika, Edelény, Zsolca (környékén) és a Sajó partjain talált arany leleteket őrzünk. Ezek legnagyobb része a népvándorlás korából származó..." Arra a kérdésre, hogy a felszínre került régészeti leletekkel mi történik, Leszih Andor a következőket válaszolja: „Ha nagyobb, vagy éppen országos értékű leletről van szó, a Nemzeti Múzeum igyekezett azt részben tekintélye, részben jobb anyagi helyzete következtében is magának megszerezni. Ilyen esetekben a vidéki múzeumok mindig respektálták a legelső magyar múzeum nemzeti érdekeit. A Nemzeti Múzeum és a vidéki múzeumok közötti megegyezés úgy szól, hogy a Nemzeti Múzeum a vidéki múzeum körzetébe eső nagyobb kincsleletekről a vidéki múzeumok számára galvanoplasztikái másolatot köteles küldeni." Mindehhez hozzáfűzi még Leszih Andor, hogy az elővigyázatossági intézkedések ellenére magánemberek, gyűjtők vagy kereskedők kezén nem egyszer pótolhatatlan értékű és szépségű leletek kerültek külföldre. Példának említi, hogy a bécsi múzeum, de a British Múzeum is magyarországi őskori leletekről gyönyörű gyűjteményekkel rendelkezik. Remélhető, hogy a most hatályba lépő törvény, amely „elzárás terhe mellett tilt meg olyan egyéni kutatást vagy ásatást, amelynek lefolytatásához a gyűjtemény-egyetemi tanács beleegyezését nem adta," jobban védi majd a felszínre kerülő régészeti leleteket, „de a magyar múzeumoknak ezután is legnagyobb gyarapodási forrása a [...] jóindulatú nagyközönség megértő készsége lesz". Május 6-án arról olvashatunk a Hírlapban, hogy a múzeum közreműködésével sikerült megmenteni Noszvaj község Árpád-kori templomának becses műemlékeit. Az erősen megrongálódott épületet ugyanis le akarták bontani a helybeliek. A Műemlékek Országos Bizottsága már a bontás stádiumában avatkozott közbe. A miskolci múzeum pedig kivívta, hogy megkapja a templom kazettás mennyezetének 18. század eleji festett fatábláit, amelyeket a félig lebontott tetőzet alatt, az időjárás viszontagságainak kitéve a
