Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

kincseket. Természetesen ezeknek a feldolgozása hosszas és igen alapos tanulmányozást fog igényelni, de mindent megér az itteni leletek gazdagsága, és meg vagyok győződve arról, hogy a világ minden tudományos köre nagy jelentőséget fog tulajdonítani a mostani leleteknek. Ezek nagyon értékes módon egészítik ki a miskolci múzeum gazdag és sokoldalú anyagát, amelyet most tanulmányozni alkalmam volt. Különösen kiváló a prehisztorikus gyűjteménye. Sajnos, hogy a gyűjtemény tudományos karbantartására nem rendelkezik segédkező preparatorral, pedig a tudományos érdek megkívánná, hogy a leletek állandó karbantartását külön ember végezze, akire az ásatásoknál is nagy szükség lenne, hiszen vannak leletek, amelyeket nyomban a helyszínen preparálni kell, különben elpusztulnak." A riport tájékoztat arról is, hogy a derékegyházai ásatások után Clarke igazgató, Tompa Ferenc és Hillebrandt Jenő kíséretében a hámori Szeleta-barlangban fog kutatni néhány napig. Ugyanebben a lapszámban két fotó is illusztrálja a derékegyházai ásatásokat. Az egyiken az angol vendég a kutatásokat irányító magyar kísérői társaságában látható, a másik fénykép a leletek nevezetesebb darabjaiból mutat be néhányat. Két nappal később a lap azt az újabb értesülését közli, hogy L. G. Clarke múzeumigazgatóhoz két másik külföldi archeológus is csatlakozott Miskolcon: Henry Harold Hemming londoni egyetemi tanár és dr. Leonhard Franz, a híres bécsi régészprofesszor, Menghien asszisztense. Szakmájuk keretében mindketten speciálisan a prehisztorikus archeológiával foglalkoznak. Vasárnap délután a külföldi vendégek Hillebrandt Jenő és Tompa Ferenc, valamint a miskolci Leszih Andor, dr. Bender Béla, Saád Andor és Megay Géza társaságában kilátogattak Lillafüredre, majd felmentek a Szeletabarlanghoz, ahol megbeszélték a hét közepén itt elkezdődő újabb kutatások tervét. A barlangban a még eddig meg nem kutatott rétegeket veszik sorra. Ezeknek kora a szolutréen, sőt némely helyen a protoszolutréen őskorba esik. Közben újabb meglepetéssel szolgált a derékegyházi őskori telep további kutatása is, tudhatjuk meg a március 28-i tudósításból. Megint több tüzelőhelynek a nyomait tárták fel. S rendkívül tudományos értékűnek számít egy kis, agyagból készült emberalak torzójának a kiemelése, amely azt tanúsítja, hogy a kőkori ember nemcsak az edénykészítésben, hanem a szobrászatban is járatos volt. A neolitkori telep a derékegyházi domb tetején található. Viszont a domb hajlatában és oldalán bronzkori, majd vaskorszakbeli kultúra nyomai is előbukkantak. Sőt a domb tövénél egy honfoglalás kori sírt is találtak, benne egy hat-hétéves gyermek teljesen ép csontvázával. Jobb karjánál ezüstből készült fúggődísz és üvegpasztából való több színes gyöngy hevert. Ezek a jellegzetes díszek az Árpád-ház korára vallanak. A régészeti kutatásokat végig nyomon követő Reggeli Hírlap március végén közli, hogy a legutóbbi ásatások leleteit már át is vette a miskolci múzeum. „Alig simultak el a [...] Derékegyháza-tetőn kiásott leletek által egész Európa tudományos köreiben támadt hullámok, máris egy újabb, nem kevésbé jelentékeny és nagy értékű leletet találtak a zöldhalompusztai Csincsetanyán" - adja hírül az igazi szenzációnak kijáró első oldalán a Reggeli Hírlap április 24-én. A terjedelmes aranylelet - körülbelül méternyi hosszú, ujjnyi vastagságú, súlyos aranylánc, amelynek két végét kígyófejmotívumok díszítik - különös körülmények között került napvilágra: a közelmúltban elhunyt Kubik Gyula, volt országgyűlési képviselő sírjának ásása közben, a családi sírkertben. Az aranylánc mellett egy fémsisak fél oldala feküdt, a sisakot egy agancsos szarvasfej vésett ábrája díszíti. Ezen kívül 45 aranygombot is találtak ugyanott, s egy