Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

termét a 10-es honvéd-múzeumnak rendezi be. Itt állítja ki majd a múzeum által gyűjtött háborús emlékeket is..." Március 11-én arról olvashatunk, hogy újabb mamutcsontok kerültek elő a városi téglagyár telkén. A lelőhely valószínűleg évezredek előtt vízjárta terület volt. A leletek vízhordta csonttöredékek. Idáig mamutfogak, agyartöredékek és lapockacsontok kerültek napfényre. Újabb bizonyíték ez a Borsod vidéki ősi fauna létezéséhez. A leletet beszállították a múzeumba. „A múzeum ez alkalomból is kér mindenkit, hogy hasonló esetben azonnali értesítéssel szolgáljanak." A nemzetközi tudományos érdeklődest is felkeltő újabb borsodi régészeti szenzációról számol be március 25-én a Reggeli Hírlapban Gürtler Curt riportja: „Hatezer éves őskori telep Felső Borsodban" főcímmel. Az alcímekből pedig megtudható, hogy a Borsod község melletti Derékegyháza-tetőn szántás közben az ekevas. Kr. e. 4000 évvel készült edények cserepeit vetette ki. A nyomban elkezdett ásatást a Borsod-Miskolci Múzeum és a Nemzeti Múzeum szakemberei vezetik, s a kutatások helyszínére érkezett a cambridge-i egyetemi múzeum igazgatója, Louis Gray Clarke is. A terjedelmes riport beszámol a mostani ásatások előzményeiről is. A borsodi földvárat és környékét éveken át kutatta Nyiry Dániel, Miskolc város főlevéltárnoka, legutóbb pedig a Leszih Andor irányításával folytatott ásatásoknál a földvár területén 1926-ban igen sok értékes leletre bukkantak. Majd kiterjesztették a kutatásokat a közeli Derékegyháza nevű dombtetőre is, amely Bárczay László birtokához tartozik. A földtulajdonos engedelmével folytatják a kutatásokat azon a területen, ahol szántás közben ősi agyagedények maradványai kerültek felszínre. Mindezek a leletek kétségtelenül bizonyítják, hogy ezen a vidéken őskori települések voltak. Feltártak egy teljesen ép kelta vasolvasztó kemencét is. A kutatásoknak újabb lendületet adott, hogy a cambridge-i egyetemi múzeum igazgatója, L. G. Clarke, aki beható figyelemmel kísérte távolról is a magyarországi ásatások eredményeit, a kutatások céljára nagyobb összeget bocsátott rendelkezésre, e hét elején Magyarországra érkezett, hogy személyesen kísérje figyelemmel az ásatásokat. Jelenleg az angol tudós társaságában a helyszínen tartózkodik Hillebrandt Jenő, a Nemzeti Múzeum régészeti osztályának vezetője, Tompa Ferenc régész, Leszih Andor miskolci múzeumigazgató és Megay Géza segédmuzeológus. Jelenlétükben „...gondos és kitartó munkával, kis lapátok, kaparó eszközök segítségével sikerült kiemelni egy majdnem teljesen ép, sértetlen edényt, amelynek klasszikus formája mindenkit meglep. Az edény külsejére a használat által fényes fekete koromréteg rakódott le." A mostani ásatásoknál előkerült leletek között több, szerpentinkőből csiszolt, zöldes színű kőbalta található. Az úgynevezett tüzpadok talajából nagyon sok apró obszidiánszilánkot is kiemeltek. Ezeket az ősember egy magkőről (nucleus) pattintotta le, és késnek vagy nyílhegynek használta. Nagyon értékes az a kb. húsz centiméter hosszú csonttü, amelyet valószínűleg hálókészítéshez használtak. Ezt bizonyítja a csonttü közelében talált, agyagból égetett hálósúly. A leletek között van néhány őrlőkő is. Kitüntetett figyelemre érdemesek az edénycserepek, amelyeken szembetűnő a bükki kultúrára jellemző, finom mívű, változatos motívumú vonaldíszítés. Elsősorban ennek a maga nemében páratlan bükki kultúrának a tanulmányozására érkezett az angol múzeumigazgató, aki - egyebek között - a következőket nyilatkozta a lap riporterének: „Az itteni ásatások eredménye várakozásomat teljes mértékben igazolta... Nagyon örülök annak, hogy ilyen gondos és hozzáértő munkával meg lehetett menteni ezeket az internacionális tudományos szempontból nagy értékű