Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

A következő év, 1928. február l-jén tudósít a Reggeli Hírlap arról, hogy a BorsodMiskolci Múzeum átvette a Szendrey-hagyatékot, s a hagyatékban nagyon sok történelmi értéket kapott. Leszih Andor több napot töltött Budapesten a hagyaték átvétele alkalmával, és tárgyainak eredményeként Kalnia Gézáné, született Szendrey Margittól átvette a hagyatékot, amely majdnem megtölti a múzeum egy szobáját. „Hagyatékában a következő darabok ragadják meg leginkább a néző figyelmét: Ott áll 1866-ban készült, késő biedermeier stílusú íróasztala, melyet Bénisz Ferenc miskolci asztalosmester készített remekbe. Rajta szép bőrtokban egy súlyos bronz íróasztalkészlet, melyet 1895-ben Djevad pasától, a török nagyvezértől kapott emlékbe, a Konstantinápolyban rendezett hadtörténelmi kiállításnál kifejtett munkássága jutalmául... A múzeum birtokába kerültek Szendrey összes fényképei is, melyek legrégibbje... 13 éves korában ábrázolja. S 1874től kezdve szép sorjában következnek egymásután a kitüntetései, úgy, hogy könnyen megállapítható a neki külföldi és hazai érdemeiért adományozott kitüntetések időrendi sorrendje is." Levelezése 30 kartotékot és 32 kisebb csomagot tölt meg. A róla készült rajzok és karikatúrák gyűjteménye is egy külön csomag, saját rajzaival együtt mintegy hetven lap. Könyvgyűjteményének legjelentékenyebb részétől a háború alatt kénytelen volt megválni. „Még így is a múzeumban körülbelül 4 - 500 gyönyörű kötésű könyv bizonyítja hatalmas elméjének tájékozottságát. Munkái és hírlapi cikkei mintegy 40 kötetre rúgnak. Munkáinak eredeti kéziratait is megtaláljuk. Köztük még sok kiadatlan, melyek egy másik tudóst várnak, aki feldolgozza őket... Könyvei között nagyon sok olyan, melyek nagyon becsesek és unikum-számba vehetők. Találunk egy 1813-ból való „Közönséges Árhatározás"-t, amely bizonyítja, hogy már akkor is szükséges volt megrendszabályozni a nemes szürszabó céhet, limitálni hús, és a napszám árait. Megtaláljuk benne a maximálás alapeszméjét. Semmi sem új a nap alatt. Ott vannak a miskolci árvizet tárgyaló fúzetkék, melyekben a borzalmas felhőszakadás és árvíz által elpusztított Miskolc város történetéhez az író még 5 igaz történetet is fűz a közönség épülésére. De talán a legbecsesebb a latin nyelven írott, 1818-ból keltezett kiadványa Benkő Sámuelnek, aki „Topographia oppidi Miskoltz" címmel megírta Miskolc város történelmét és földrajzát. Egyéb apróságok között ott van egy kis füzet is: „Színi emlékkönyv" a miskoltzi lelkes közönségnek ajánlva, Csiky Gergely sugó által, 1871. Boldog idők, amikor még a súgóknak is volt közönségük." S végül a lap február 10-én hírül adja, hogy emléktáblával jelölik meg Szendrey János miskolci, Mindszent utca 12. szám alatti szülőházát. „A kegyeletes tervezet Hodobay polgármester asztalától már kikerült a Borsod-Miskolci Múzeumhoz, a szöveg végleges megállapítása végett. A díszes emléktábla a következő feliratot kapja: „Itt született és itt élte boldog gyermekéveit a kedves emlékű szülői házban: mindszenti dr. Szendrey János, a M. Tud. és Szent István Akadémia tagja, Miskolc város történetírója, a magyar hadtörténelmi irodalom kiváló művelője. Szelleme a történelem lelkében él s csillaga az Avas alján őrködik! [...] (1927)" Még ugyanennek a hónapnak az elején átadták a miskolci múzeumnak a 10-es honvédek hadiképtárát. Erről a Reggeli Hírlap február 2-i számában olvashatunk. „A gyűjteményben főképpen Meilinger Dezső és Kövér Gyula volt 10-es honvédtisztek képei szerepelnek. Nem front mögötti tájképek ezek, hanem az első vonalban festett komoly munkák, amelyek egyben értékes dokumentumok is. Egyik kép például a nagy „Kozáktámadás a Horuzankánál" 1916 nyarán, 1918 március 8-án pedig „A Magyaros visszavétele." ...A múzeum, amennyiben a helyzet engedi, még ez év tavaszán egyik