Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

legfontosabb hivatását, a tanítást csakugyan be is töltse, s emellett a látogató ízlését is fejlessze. Aztán sohasem felejtette el, hogy csak azt adja, ami tényleg maga a város és a vármegye. Mindazt, ami ezekre jellemző... Nem hivalkodik erején felüli dolgokkal, de büszkén hirdeti mindazt, ami benne érték... Manapság, mikor mindenünket számba kell vennünk a külföld előtti bizonyítások során, a múltban gyökerező nagy igazságaink múzeumban őrzött dokumentumait kettős gonddal kell megbecsülnünk." Tételesen ismerteti, hogy a most kibővült és átalakított múzeumnak összesen 12 terem, illetve helyiség, egy karzat, három zárt folyosó és két dolgozószoba áll rendelkezésre. Nem hallgatja el a továbbra is gondokat okozó hiányosságokat sem: például nincsenek nagyobb kutatószobák, és nincsen alkalmas, száraz raktárhelyiség, pedig az utóbbi is feltétlenül szükséges, hiszen a gyűjteményi anyagok egy része sohasem kerül a nagyközönség elé, de a szakértők annál többet használják. Nincsen még terem a megalkotandó „10-es honvéd múzeum" részére, s egy olyan kiállítás részére sem, amely a Bükk értékeit mutatná be. Az irodalomtörténetet most még csak a Lévay-szoba képviseli, de a többi borsodi író relikviáiból is be kell rendezni egy emlékszobát. Ezért szükséges a tervbe vett épületszárny megépítése is, amely tetszetős frontot is adna a múzeumnak, s helyet a Miskolc kultúréletében annyira várt modern könyvtári olvasóteremnek, s a képtár állandó kiállítási helyiségének. A múzeum nyilvános közkönyvtára ismertetésének külön cikket szán Leszih Andor, hangsúlyozva, hogy a múzeum sokirányú tudományos, kulturális, ismeretterjesztő feladatai között egyik legfontosabb a könyvtári szolgálat. A múzeum alapítása óta gyűjti a könyvtár anyagát, de a „szegényes javadalmazás, a sokféle gyűjtéssel, ásatással, s fenntartási kiadással megterhelt évi költségvetés nem engedett meg olyan bevásárlásokat, amelyekkel megfelelő módon lehetett volna a könyvtárat gyarapítani. Maecenas pedig csak egy volt, Horváth Lajos főrendiházi tag, ki háromezer kötetes könyvtárát hagyta a múzeumra. Az apró ajándékok javarészt régi könyveket juttattak a könyvespolcokra. Nagyon meg kellett válogatni a múzeumnak, hogy a modern könyvpiacról mit szerezzen be, hiszen a dotációból elsősorban a múzeumi gyűjtésekkel, s a gyűjteményekkel kapcsolatos szakirodalmat, meg a Miskolcon kiadott, vagy a városunkra, megyékre vonatkozó könyveket kellett beszerezni. A legutóbbi években állami letétképpen érkezett sok becses könyv, tavaly pedig Miskolc város vásárolt meg igazán nemes áldozatkészséggel ezer kötet... müvet. Az eddigi gyűjtéssel és evvel már el lehet indulni. Pár évvel ezelőtt próbát is tett a múzeum, Bank Sándor igazgató jóvoltából, aki iskolájában helyet adott a múzeumi könyvtárnak. Egy iskolai teremben (!) volt az olvasó, az emeleten néhány szekrényben a legszükségesebb kétezer kötet könyv, a többi lent a földszinti raktárban. Az iskola órarendje miatt a hétnek csak egy délutánján lehetett olvasóórákat tartani. Ezentúl a múzeum hetenként négy délután tartja nyitva az olvasótermét. Maga az olvasóterem azonban most nem felel meg a modern könyvtártechnika kívánalmainak. A sok évszázados épület bolthajtásos földszinti terme igen szép és stílusos helyiség, de szűk és nem elég világos. Az ismertetőhöz még hozzáfűzi Leszih Andor: „...bármilyen büszkeséggel mondjuk is már, hogy van nyilvános közkönyvtárunk, ne feledjük el, hogy ez csak a kezdet kezdete. Az a 12 ezer kötet még nem minden. Sokat kell még vásárolni és sok nemes lelkű adományozónak ajándékozni, maecenásnak megszületni, míg színvonalon álló jó könyvtárral tudja majd a múzeum a miskolci kultúrát szolgálni." „Nagy az érdeklődés az újonnan átalakított múzeum iránt" - adja hírül a Miskolczi Napló szeptember 30-án. „A múzeumot az elmúlt héten nyitották meg és az újjáalakítás hatása máris meglátszik a közönség érdeklődésén. Az elmúlt vasárnap kétszázan tekin-