Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

közművelődési könyvtárat, amelyet a hivatalos statisztika szerint az előző évben 51 400 látogató keresett fel, s mivel a könyvtárból kölcsönözni is lehet, 59 ezer kötetet kölcsönöztek ki innét. Miskolc könyvtári helyzetét áttekintve a cikk szerzője megállapítja, hogy az itteni számottevő intézményi könyvtárak - a református főgimnázium 20 ezer kötetes állománya, az evangélikus egyház 11 ezer kötetes gyűjteménye, a jogakadémia vagy a katolikus főgimnázium bibliotékája - nem nyilvánosak, nem minősíthetők közkönyvtáraknak. Az egyetlen nyilvános közkönyvtár az 1899. évi alapítású Borsod-Miskolci Múzeumé, amelynek fejlődése azonban a kívánatos mértékű pénzügyi támogatás híján nem felelt meg a növekvő igényeknek. „Rendkívüli mértékben befolyásolta a könyvtár használhatóságát az is, hogy megfelelő helyiségek hiányában [...] csak hetenként kétszer, s akkor is rövid két órára volt a közönség számára hozzáférhető." Pedig az igények szembetűnő növekedését tanúsítja, hogy a múzeumi könyvtár olvasóórái rendkívül népesek voltak és nagyon sokszor alig fértek el az olvasók a szűk könyvtári helyiségben. A nyilvános kézikönyvtár nagyobb mérvű fejlesztését indokolttá teszi az a körülmény is, hogy a háború alatti és utáni rendkívül súlyos gazdasági viszonyok a legtöbb ember számára lehetetlenné tették a könyvek megvásárlását, és „így az emberek kulturális szükségletüket a könyvtárak révén próbálták kielégíteni." Mint kitüntetett figyelemre érdemes tényt említi a cikk, hogy az utóbbi esztendőkben a könyvtárba járók többsége elsősorban az ismeretterjesztő müveket keresi, olvassa. A cikk befejező része arról tájékoztat, hogy a miskolci múzeumi könyvtár „átszervezésére már régebb idő óta akciót indítottak, és az most végre a megvalósulás stádiumába jutott, amennyiben a múzeumi könyvtár újabb helyiségeket nyert, ami lehetővé fogja tenni, hogy a könyvtár nemcsak olvasóórákat tartson, hanem állandóan rendelkezésére álljon az olvasóközönségnek. A múzeum most átalakítás alatt álló épületében... reggeltől estig adnak ki könyveket." Másik jelentős terv, amely különösen a művelődéstörténeti kutatás szempontjából üdvös, egy miskolci irodalomtörténeti gyűjtemény kialakítása a múzeum könyvtárában, külön teremben. Ebben összegyűjtenének minden olyan művet, amely Miskolcon jelent meg, vagy miskolci vonatkozásokat tartalmaz. Altalános érvényű elvet fogalmaz meg a cikk, „A könyvtár a mindennapi élet szükségleteihez tartozik" alcímű fejezetében: „...ma már nemcsak kulturális szempontból fontos egy ilyen kifejlesztett nyilvános könyvtár, hanem jelentős teljesítményt tud felmutatni gyakorlati szempontból is. A városok életében a mindennapi szükségletekhez tartozik a jól felszerelt, modernül berendezett nyilvános könyvtár, ahol a társadalom különböző rétegeiben élő emberek a számukra fontos könyveket bármikor megtalálhatják. Bizonyítja ezt az a körülmény is, hogy a múzeumi könyvtárat igen sok esetben keresik fel kereskedők, iparosok, munkások, akik valamilyen szakdologra nézve akarnak felvilágosítást nyerni... Természetesen ez csak akkor lesz nagyon jelentős, hogyha a könyvtárat ennek megfelelően építik ki." Közérdekű nagy eseménynek kijáró címoldalas jegyzetet közöl „A Múzeum reneszánszáéról a Miskolczi Napló augusztus 14-én, abból az alkalomból, hogy a Borsod-Miskolci Múzeum „... mely évtizedeken át élte észrevétlenül a maga csöndes életét, rövidesen kitárja kapuit a nyilvánosság előtt. Egy kicsit paradoxonszerűen hat ez a megállapítás, pedig igaz. A múzeum ugyanis eddig nagyon kevés kontaktust tartott a nyilvánossággal. Kevés és szűk termeit, amelyekben alig áttekinthetően volt felhalmozva az anyag, csak elvétve látogatta a közönség, dacára annak, hogy ez az egy-két ritka látogató