Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

egyáltalán nem áll egyenes arányban azzal az érdeklődéssel, melyet a múzeum értékes anyagánál fogva megérdemel. Most új életre támad a múzeum. Számos teremmel bővül, és vezetősége arra fogja helyezni a fősúlyt, hogy minél élénkebb összeköttetést tartson fenn a nyilvánossággal... És valljuk meg, ez a múzeum meg is érdemli a támogatást. Gazdag és nagyon értékes anyaggal rendelkezik..., nem csupán a szokványos anyaggal, de olyannal, amelynek egyik-másik része páratlanul áll az egész világon. így a matyó néprajzi gyűjtemény, amely a hasonló gyűjtemények között a legteljesebb. És a jégkori gyűjtemény. Hogy mennyire érdemes volt a múzeumot támogatni, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a barlangkutatók nemzetközi szövetsége éppen a múzeum kedvéért fogja Miskolcon tartani kongresszusát. íme így kerül az eddig elhanyagolt és úgyszólván a nyilvánosság kizárásával működött múzeum az idegenforgalom gócpontjába, és így mozdítja elő hathatósan Miskolc város fejlődését." Ugyanennek a lapszámnak a negyedik oldalán olvasható a kibővült intézmény előzetes bemutatása. (Legfeljebb az zavarhatja meg a korabeli olvasót, hogy a tudósítás címe tévedésből egy hónappal előbbre - szeptember 18-a helyett augusztus 18-ra - ígéri a múzeum hivatalos megnyitását.) Lokálpatrióta büszkeséggel hirdeti az alcím: „A miskolci múzeum belső értékét tekintve első lesz az ország összes vidéki múzeumai között." Jogos az azon való öröm, hogy az „évtizedeken keresztül szorgalmasan összegyűjtött műkincsek, amelyek gannadában hevertek a múzeum egy-két szobájában, végre megfelelő elhelyezésben láthatóvá válnak a közönség részére". A bemutatást a múzeum épületével kezdi a tudósító. Ez az egyik legrégibb építménye Miskolcnak. „A múzeum igazgatósága féltékenyen őrködött azon, hogy a XVI. században épült és Mária Terézia korában átalakított épület minden régi vonala épen maradjon." A hírlapíró belső szemléjéhez Leszih Andor múzeumi titkár szegődött szakértő kalauzul. Elsőként a tizenháromezer kötetes könyvtárat ismerteti. Az állomány egy részét vásárolta a múzeum, de igen sok benne az értékes könyvadomány is. A könyvtár melletti szoba lesz az olvasóterem. A földszinti nagyteremben látható az őslénytani gyűjtemény. Egyebek között a Miskolc környékén talált mamut, barlangi oroszlán és barlangi medve maradványai kelthetik fel a látogatók érdeklődését. A falakon a lelőhely-barlangok látképei, keresztmetszeti ábrái, az ősember barlangművészetének illusztrációi szolgálják a tudományos ismeretterjesztést. Rendezésre várnak egyelőre a kőkorszaki ember életének tárgyi emlékei, szerszámai, fegyverei, edényei, s külön teremben nyernek elhelyezést a következő régészeti időszakok leletei, a népvándorlás korának, a honfoglalás korának, a középkornak a környékünkön előkerült, feltárt leletei. A helytörténeti, várostörténeti emlékek között sorakoznak a helyi ipar és kereskedelem relikviái. Ennek a gyűjteménynek a módszeres gyarapítását kiemelt feladatának tekinti a múzeum. A földszinten marad a matyószoba is. A folyosó egyik sarkában rendezik be a megye hírneves költőjének, Lévay Józsefnek az emlékszobáját, irodalmi vonatkozású dokumentumaival, személyes használati tárgyaival, bútoraival. Az emeleti három teremben láthatók majd a képzőművészeti és az iparművészeti gyűjtemények. „Hatvan tudós jelentette be részvételét a szeptember 18-i miskolci barlangkutató kongresszusra - Berlinből, Bécsből, Salzburgból, Nürnbergből és Grazból Miskolcra sereglenek a tudományos világ reprezentánsai" - adja hírül háromhasábos, kiemelt címmel szeptember 7-én a Miskolczi Napló. Az előzetes tájékoztatóból megtudható, hogy a