Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)
fakadó jólétben, az igények növekedésében és azok kielégítésére való törekvésben százszorosan visszatérül a kereskedelem és az ipar révén az az összeg, amit erre fordítottak." Ezzel szemben Miskolcon, sajnos, ilyen nyilvános közkönyvtár nincs. „Megfelelő helyiségek hiányában nem is tud Miskolcon kifejlődni a tudományos búvárkodó élet, amely pedig egyik alapfeltétele lenne a város kulturális továbbfejlődésének." A jövőre nézve azért biztató, hogy a múzeumban, mihelyt a helyiségek felszabadulnak, két termet azonnal könyvtárnak rendeznek be. Az egyikben nyer elhelyezést a 12 ezer kötet könyv, a másik pedig olvasóterem lesz... A város egyébként tervbe vette, hogy a tudományos könyvtárcsoportot kibővíti, hogy a kutatók részére jobb lehetőséget adjon. Az 1926-os esztendő utolsó múzeumi vonatkozású újsághíre, december 21-érői: „A vármegye területén több helyen népvándorlás korabeli leletekre akadtak. Ezeknek feltárására a vármegye kétmillió koronát utalványozott ki." Az 1927. év első biztató tudósítása a Miskolczi Napló január 22-i számában: „Néhány napon belül hozzáfognak a múzeum átalakításához" s az optimista alcím szerint „Még a tavasz folyamán befejezést nyernek az átalakítási munkálatok". Az írás viszont mentegetőzéssel kezdődik, mert az átalakítási tervek megvalósítása a kereskedelmi leányiskola késői kihurcolkodása miatt halasztást szenvedett. Most viszont sürgeti a munkálatok elvégzését az európai barlangkutatók közelgő vándorkongresszusa, amelyet Miskolcon szándékoznak megrendezni. A kongresszuson részt vesznek a magyar tudósokon kívül német, osztrák, holland és spanyol kutatók is. Behatóan tanulmányozni kívánják a Miskolc környéki barlangkutatások színhelyeit. Cholnoki Jenő, a magyarországi barlangkutatók elnöke pedig írt Miskolc város vezetőihez, közli, hogy a kongresszus résztvevői szeretnék megtekinteni a miskolci múzeum archeológiai kincseit is. Arra való tekintettel azonban, hogy az itteni múzeum jelen állapotában nem alkalmas arra, hogy külföldieknek is bemutassák, azt kéri, hogy a város szeptemberre hozassa rendbe a múzeumot. A tudósító közli ezzel kapcsolatban Hodobay Sándor polgármester nyilatkozatát: „A múzeum átalakítási munkálatait nyomban megkezdjük. A belső építkezéseket házilag fogjuk elintézni, a berendezéseket pedig miskolci iparosoknál rendeljük meg...bizonyosra veszem, hogy a múzeumot még a nyár előtt sikerül olyan állapotba hozni, amely méltó lesz ahhoz a hírnévhez, amelyre archeológiai kincseinél fogva szert tett." A tudósítás, újabb értesülésként közli, hogy az európai vándorkongresszussal kapcsolatban megmozdul az Idegenforgalmi Szövetség is, és ezt az alkalmat felhasználja arra, hogy a külföld figyelmét Miskolcra irányítsa. [...] Szeptemberre már kiépül a lillafüredi út is, úgy, hogy a külföldi vendégek minden akadály nélkül kijuthatnak majd Hámorba. A korábbi előrejelzésekkel ellentétben a múzeumi könyvtár sem működhetett az átépítési időszakban. A Napló nyár derekán, július 24-én terjedelmes cikkében felrója az érintetteknek, hogy „Az ország minden vidéki városában hatalmas, modern könyvtárak vannak, csupán Miskolcnak nincs megfelelő nyilvános könyvtára". Idézet a bevezetőből: „...még mindig sok téren messze mögötte marad Miskolc az ország legtöbb vidéki városának. Különösen az utóbbi időben az egész országban nagy lendülettel megindult könyvtárszervezés hagyta teljesen nyomtalanul Miskolcot, ahol még ma sincs olyan nyilvános könyvtár, ami teljes mértékben kielégítené a miskolci közönség igényeit." Összehasonlításul közli Szeged és Debrecen közkönyvtári adatait. Szeged vezet a városok között, ahol százezer kötetes nyilvános könyvtár van, tágas olvasóteremmel, jól felkészült szakszemélyzettel. Utána következik Debrecen, ahol nemrég létesítettek olyan
