Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)
van Tiszapolgár lakóinak kérelme is 1885-ből. Arra kérik a nagy befolyású képviselőt, hasson oda, hogy „Tiszapolgár Borsodmegyéhez csatoltassék". A júniusi városi közgyűlés elé kerülő polgármesteri előterjesztést ismertetve a Miskoczi Napló egy teljes bekezdést szentel a múzeum ügyének: „Külön előkészítés, a múzeumok és könyvtárak orsz. főfelügyelőségével pedig hosszas tárgyalás folyt a múzeum végleges elhelyezése tárgyában. Előbb arról volt szó, hogy a múzeum jelenlegi épülete bővíttetnék ki egy új szárnnyal, azonban az épület alapos megvizsgálása után az eljáró bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az nedvessége és avultsága miatt a célnak nem felel meg, s új épületet kell emelni, melynek költségeihez az állami hozzájárulás kilátásba helyeztetett. - A tárgyalások arról is meggyőztek, hogy a zeneiskolát a kultúrpalotába kell elhelyeznünk, hogy előbbinek nagy díszterme hangversenyek, zeneünnepélyek céljaira is felhasználható legyen." A múzeum „végleges" otthonáról tehát továbbra sincs döntés! Július elején újabb felhívás jelenik meg a helyi lapokban: „Mivel a miskolci könyvek, újságok, nyomtatványok összegyűjtése a múzeum egyik legfontosabb feladata, ez alkalomból is kérjük a közönséget, hogy a miskolci nyomtatványokat (mostaniakat is) ne dobja el, hanem ajándékozza a múzeumnak, mint dr. Molnár Gyula ügyvéd úr tette. Drégely Aladár háborús plakátokat, Klinger Henrik Pozsonyból szükségpénzeket..." ajándékozott. Szeptember eleji hír adja tudtul, hogy folytatódik a régészeti kutatás a Bükk barlangjaiban: „Hillebrand Jenő az idén is végzett régészeti ásatást a Bükk őskori barlangjaiban. Az ásatás eredményeképpen sok kőeszköz és két igen ritka csontszerszám, egy tű és egy nyílcsúcs kerültek napfényre, újabb tanúbizonyságául annak, hogy a kőkorszak régibb felében a barlangokat már lakta az ősember." A Miskolczi Napló karácsonyi száma közli Balogh Bertalan írását, „Néhány szó a fölállítandó tanügyi osztály kérdéséhez" címmel. A közművelődés modern szemléletű teoretikusa cikkében a múzeum ügyével is foglalkozik: „És a múzeum? A városnak színt kell vallania: komolyan veszi-e múzeum kérdését vagy nem, mert azoktól az uraktól, akik a múzeumot megcsinálták és eddig vezették, csakugyan nem várhatunk egyebet, nem is szabad várnunk, minthogy... ügy szeretetükkel, tudásukkal irányítsák és ellenőrizzék az adminisztrációt, a gyűjtést, a kezelést. Ha múzeumot, komoly, értékes, fontos kultúra céljainak megfelelő múzeumot akarunk, akkor erre a célra a városnak munkaerőt és pénzt kell áldoznia és gondoskodnia arról, hogy a város közigazgatásában is legyen felelős gazdája az összes múzeumi kérdéseknek. Egy sorban kell említenem a múzeummal a városi képtár megnyitását, mely egyedül és kizárólag a helyiség kérdésén múlik, hiszen talán nem is tudunk annyi képtári termet építeni, amennyit ne tudna, s ne akarna ajándékképen képekkel teleaggatni. Természetesen képtári helyiségekről csak a Kultúrpalotában lehet szó, amelyben a múzeum, a közművelődési egyesület hangverseny- és előadási termei, tanfolyamai, a nyilvános könyvtár... a zeneiskola, az összes egyesületek nyernének elhelyezést. Kétségtelen, hogy a magyar városok sorában Miskolcnak kivételes szerepe és hivatása van. Hogy ezt betölthesse, kell közigazgatásában egy külön osztályt szerveznie a kultúrai ügyeknek, még pedig minden halogatás nélkül, azonnal." A háború utolsó évében hunyt el az aggkort megélt Lévay József. A Miskolczi Napló július 14-i számában közli „A Lévay-ház" címmel Gálffy Ignác írását. Már az alcím kiemeli, hogy „A Borsod Miskolci Múzeum Lévay-szobát állít fel és abban összegyűjti a nagy halottra vonatkozó tárgyakat s emlékeket." Az írás utolsó fejezete így szól:
