Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

csontmaradványait is. E réteg alatt több méter mélyen a régebbi kőkor (paleolit) emberének kezdetleges kőeszközeire bukkant. ...az előkerült leletekből a miskolci múzeum régiségtára is gyarapodni fog." Az év utolsó napjaiban közölte a Napló Leszih Andor folytatásos tanulmányát, „Háborús emlékek gyűjtése" címmel. Az írás - közvetlen múzeumi kapcsolódásain túl hiteles adalék a korszak speciális gyűjtőszenvedélyének társadalomlélektani indítékaihoz is. Jellemző részletek a tanulmányból: „A háborús emlékek gyűjtői java részben specialisták... A fontosabb és valóban becses dolgokat természetesen maga a hadvezetőség gyűjteti össze a hadi múzeum részére, azon kívül a nagy múzeumok, melyeknek még a semleges külföldön is vannak gyűjtő megbízottaik, s nemcsak a hazai összes háborús nyomtatványokat, emlékeket stb. szedik össze a képzelhető legnagyobb gondossággal és utánajárással, hanem a külföldi és ellenséges sajtó azon termékeit is, amelyek velünk vonatkozásban állanak. Úgy, hogy a háború után ott a kutató valóban teljes képet és dús forrásanyagot nyerhet. A magángyüjtő tehát természetesen csak aprólékos dolgokat gyűjthet. Van... hogy egy gyűjtő tábori levelezőlapokból állít össze gyűjteményt... Érdekes, hogy a körülzárt Przemysl várból repülőgépen küldött lev. lapok eleinte olyan ritkák voltak, hogy vérbeli gyűjtő is alig tudott hozzájutni, aztán a kereslet felverte az árakat darabonként tíz koronára; ma már igen sok van forgalomban és az áruk igen nagyot esett. Tehát valóságos börzejáték fejlődött ki ezen a téren is." „... Nagyon sokan gyűjtenek háborús emlékérmeket, katonai jelvényeket... fogolytábori pénzeket, egyes városok szükségpénzeit, stb. ... A külföldi és osztrák rengeteg érmet, jelvényt nem is számítva, csak a magyar érmekből már eddig is több száz féle van forgalomban, a gomblyukakban viselt kis hadi éremtől fel egészen addig a hatalmas nagy ezüstéremig (310 gramm), melyet a Kéve művészegyesület adott ki, s amely a Városi Tanács jóindulatából már a miskolci múzeumban is megvan. ...Emlékérmekből és háborús papírpénzekből is van már a mi múzeumunknak szép gyűjteménye, különösen az utóbbiakból, mert a sürgősség szempontjából ezeket kellett előbb összeszedni, a fémből való érmek később is megmaradnak." Leszih Andor érvelését erősítik a következő háborús év - 1917 - első múzeumi hírei: „A hajmáskéri és nagymegyeri fogolytáborok parancsnoksága a táborok papírpénzeit teljes sorozatban, míg a bécsi udvar múzeumi éremtára cserébe elküldte a freistadti, hartli, kleinmüncheni fogolytáborok pénzeit ... és cseh szükségpénzeket" - olvashatjuk a Napló február 10-i számában. Ugyanennek a hónapnak 18-án pedig Bíró Sándor cikke jelent meg itt, „Múzeumunk és a világháború. Gyűjtsük össze a 10-es honvédek emlékeit" címmel. Ebben a cikkben olvasható: „ Igaz, hogy a világháborút hadászati és történeti szempontból hadtörténeti, vagy a történeti múzeum ölelheti fel oly keretben, hogy abból a szemlélő hü képet szerezzen. De a tízes honvédeket közelebb érdeklő motívumsorozatból [...] az idevágó muzeális tárgyakat a múzeumnak kötelessége elfogadni, gyűjteni, rendezni, annak idején kiállítani. ...Hogy a mostani világháborúból mit fog felölelni, és bemutatni annak idején a múzeum vezetősége, az nem csak tőle függ, hanem a közönségtől is [...] azoktól, kiknek módjuk van ide vonatkozó háborús dolgokat gyűjteni és ajándékozni [...] hiszem, hogy Miskolc jövő múzeumában ezek az ereklyék méltó helyet találnak." Történeti értékű régebbi dokumentumok is érkeznek az adományok között a múzeumhoz. Március elején közlik a helyi lapok, hogy Horváth Lajos országgyűlési képviselő hagyatékából 18 közérdekű levél és egy okirat került a múzeum birtokába. A levelek közt