Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

Múzeumunk terjedő jó hírét tanúsítja a Napló 1916. március 15-i számában megjelent tudósítás, melynek címe „Debreczeni Bárány Ágoston ezüst koszorúja a miskolci múzeumban." A miskolci születésű akadémikus, történetíró, Torontál vármegye egykori alispánja makói emléktábláján 1885-ben ezüst koszorút helyeztek el tisztelői. Most a családnak Miskolcon élő tagja azzal a kéréssel fordult a makói esperes-plébánoshoz, „hogy a koszorút örök megőrzés végett tegye át a miskolci múzeumhoz, hogy az itt, a nagy férfiú szülővárosában hirdesse tovább áldásos életének emlékét." Makóról el is küldték a díszes ezüstkoszorút múzeumunkba, „ahol az a múzeum megnyitása után a nagyközönség által megtekinthető". Április 23-án ismerteti a lap Kadic Ottokár könyvét a Szeleta-barlangról, kiemelten említve azokat a részeket, ahol a tudós szerző a miskolci múzeum közreműködését méltatja. Kadic részletesen ismerteti az ásatás költségeit: „Az összes költségek 12 700 koronára rúgtak, ezek fedezésére a Földtani Intézet 5000, a Miskolci Múzeum 5700, a Nemzeti Múzeum 2000 koronát áldozott. Ha tekintetbe vesszük, hogy az utolsó ásatások céljaira a Földtani Intézet részéről kiutalt 1000 koronát a földmüvelődésügyi minisztérium a miskolci múzeum közbenjárására engedélyezte, kitűnik, hogy ezen klasszikus ásatások támogatói közül a legnagyobb áldozatokat a miskolci múzeum hozta. A nevezett múzeum vezetőségének ez a páratlan áldozatkészsége és a tudományos haladás iránti lelkesedése legjobban bizonyítja e vidéki (intézmény) magas színvonalát, amit mindnyájan, akik ebben a kutatásban részt vettünk, készséggel és köszönettel elismerünk." Név szerint Gálffy Ignác múzeumi elnök kutatásairól, fáradhatatlan munkájáról több helyen is megemlékezik Kadic Ottokár, s kiemeli: „neki köszönhető az, hogy a gyűjtött miskolci paleolit eszközök száma folyton emelkedik,... lelkesedésének és pártfogásának köszönhető, hogy e nagyszerűnek mondható ásatás véghez mehetett, s hogy a miskolci múzeum ma a Földtani Intézet mellett a leggazdagabb az egész országban az őskori emlékekben. Aki e kort tanulmányozza, az ezután a Miskolci Múzeumot nem mellőzheti." Júliusi sajtótudósításból értesülhetnek az újságolvasók arról, hogy a múzeum birtokába került a 349 ezüstdénárból álló bódvai pénzlelet, „Hunyadi Mátyás, II. Ulászló, II. Lajos és I. Ferdinánd magyar királyok idejéből, és az évszámok és verdejegyek sokaságával igen szépen egészíti ki a múzeumi éremtár középkori sorozatait". A szeptember 19-i megyegyűlés tárgysorozatát ismertető újságközleményekböl tudható meg, hogy a múzeum az 1916. évre is 2400 korona segélyért folyamodik a vármegyei törvényhatósághoz. A Múzeumok Főfelügyelőségétől „28 db ritka középkori magyar ezüstpénzt, - az Árpád és vegyes házból származott királyok korából, közte Szt. László, Kálmán, II. Endre, IV. Béla ezüst dénárait és Nagy Lajos király igen ritka fél dénárait (obulus)" - kapott az intézmény. „E sorozattal a múzeum középkori magyar éremgyűjteménye igen szép kiegészítést nyert, s az Árpádházi királyok (1000-1301) pénzeinek száma 123 darabra, a vegyes háziaké pedig (1301-1426) 1667 darabra emelkedett, melyek közül 17 darab arany." A Miskolczi Napló december 20-i száma közöl újabb adatokat dr. Kadic Ottokár itteni ásatásairól. A tudós geológus „... a napokban fejezte be a november hó elején megkezdett, s a hámori barlangok szakszerű felásatását célzó kutatásait. Az idén a Királykúton túl fekvő ún. Büdöspest barlang részét ásatta fel. A felső rétegben az újabb kőkorban (neolit) élt ősember tanyahelyére akadt és sok őskori régiséget, különösen igen szép díszítésű edényeket, szerszámokat stb. talált, de megtalálta az e korban élt ősember