Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)

reknek és a nagyközönségnek felvilágosításokkal, őrzi, gondozza és gyarapítja a gyűjteményeket - mindezekhez a másik osztálynak semmi köze és e munkájában segítségére nem lehet. Nyilvánvaló, hogy a két osztály - működését, munkaterületét illetőleg, - merőben más utakon jár, de az is nyilvánvaló, hogy a múzeumnak semmi néven nevezendő haszna abból nincsen, hogy benne van-e az egyesületben, vagy nem. A tagsági díjak egészben... a közművelődési osztálynak engedtettek át. A múzeumot pedig látogathatja és tanulmányozhatja akárki, ez nincsen tagsági jogosultsághoz kötve. Mindez s a fennforgó különbözetek nem a legfontosabb okok az elválasztásra... Ok azonban az, hogy a múzeum jövőjét, fejlődésének biztos útját megalapozni a vezetőknek minden időkben első kötelessége. Egy kör, egyesület - változnak az idők és változnak az emberek - sohasem lehet tudni, mikor szűnik meg. Holnap-e vagy ötven év múlva, az mellékes. A kör, vagy egyesület legfeljebb beszünteti működését s ezzel a dolog el van intézve, de egy múzeum, hol elődeink emlékeit, a múlt századok és ezredévek kultúrájának nagy fáradsággal és gonddal egybegyűjtött beszédes és oktató maradványait, a hazai népélet már-már letűnő sajátosságait, a művészek alkotásait, a természet világát alkotó élő és élettelen dolgokat s a műveltség alapjául szolgáló könyveket őrzik, nem lehet semmiféle olyan bizonytalanságnak vagy ingadozásnak kitéve, mely az egyesület életében így bármikor érthetné. Az egyesület megszűnik: mi lesz akkor a múzeummal?" A megoldási javaslatának alapjában új elemét kövér betűs szedéssel is kiemeli: „helyezze az egyesület a múzeumot a város és a megye fennhatósága alá, és vegye kezelésbe a gyűjteményeket a város és megye, teljesen egyforma évi segélyt adva annak fejlesztésére mindkét hatóság. így és csakis így lehet a múzeum sorsát, fejlődését biztosítani. Ha szétnézünk a vidéki múzeumok között, azt látjuk, hogy a nagyobb múzeumok vagy államosítva (Kassa) vannak, vagy hatósági, tehát örökös múzeumok (Debrecen, Szeged, Pozsony, Szekszárd stb.)... Mi akadálya lenne tehát annak, hogy a miskolci múzeum nem egyesületi, hanem hatósági múzeum legyen? Segélyeit az államtól és a két hatóságtól kapja, az egyesülettől semmit sem kap. Az ajándékozók és nemes lelkű pártfogók pedig ezután is úgy gazdagítanák... A múzeum jövője biztosítva lenne... az épület és személyzet kérdésének ügye végre dűlőre jutna;... egy városi közkönyvtár létesítésével a régen várt könyvtári ügy is elintézést nyerne és még számtalan nyomósabb érv szól az elválás mellett..." Maradandó érvényű megállapítások olvashatók cikke záró fejezetében is: „A miskolci múzeum alapítása éppen azon időbe esik, mikor a múzeumok életében nevezetes változás állott be. A kilencvenes évekig ugyanis vidéki múzeum csak tárgyakat (főképpen ritkaságokat) magában foglaló raktár volt, melyet egy-egy lelkes férfiú, legtöbbször régész teremtett meg. Azóta nagyot fordult a világ e téren is. A múzeum ma nélkülözhetetlen oktató iskola és főképpen múltunk és jelenünk kultúrájának, emlékeinek megőrzője. Egy múzeum ma már nem szorítkozhatik arra, hogy csak az esetleges begyűlő ajándéktárgyakat szekrénybe rakja s ezzel a dolgot elintézze. Egy modern múzeumnak rendszeres kutatásokkal, gyűjtésekkel kell a területén előálló tudományos kérdéseket megoldani, ebből folyólag gyűjteményeit rendszeresen gazdagítani, azokat feldolgozni, ismertetni, bemutatni, és folytonosan gondozni. Ezek nagy feladatok, mik helyet, pénzt és főképpen állandó embert igényelnek. A múzeumnak tehát örökös intézménynek, nem alkalmi egyesülés eredményének kell lenni. Fennállását, jövőjét meg nem ingatható intézményes alapon kell biztosítani."