Berecz József: Borsod megye és Miskolc múzeumügye a helyi sajtó tükrében (Miskolc, 1999)
Április 26-án a Miskolczi Naplóban - az ezúttal Objektivus álnevet használó Kovács József szerkesztő azzal kezdi írását, hogy az egyesületnek „... már a címe sem megfelelő. Elvégre a cím nem arra való, hogy egy lélegzetre ki se lehessen mondani, de legkevésbé, hogy azt is kifejezze, miként a kultúrának hány és minő ágaival foglalkozik." Javasolja, hogy a mostani nehézkes, körülményes elnevezés helyett legyen az egyesület neve Szemere Kör - a szegedi Dugonics Társaság, a kassai Kazinczy Kör mintájára. Túl bonyolultnak tartja az egyesület szervezeti felépítését is: „Ott vannak aztán a külön főosztályok. Például a múzeum-egylet, az úgyszólván külön egylet az egyletben. - Teljesen különálló szervezettel [...] külön kell választani a múzeumegyletet..." A május 24-diki alapszabály-módosító közgyűlés annyit figyelembe vett a bírálatból, hogy egyszerűsítette az egyesület szervezeti felépítését, s két főosztályt létesített: a közművelődésit és a múzeumit. Az intézményi szétválasztást nem tartotta időszerűnek. A nagy múltú kassai múzeum új épületének ünnepélyes megnyitóján szakértő miskolci vendégek is részt vettek. Tanulságos összevetni az ott jártak kétféle reagálását. Leszih Andor beszámolója a Miskolczi Naplóban június 25-én jelent meg. A nagy értékű ottani gyűjtemények ismertetése után a szerző megjegyzi: „Minekünk, miskolciaknak igen jó példa a kassai múzeum, mert azt látjuk benne, hogy milyen lesz és milyennek kell lenni a mi múzeumunknak is annyi idő múltán." Lossonczy István következtetései ugyanebben a lapban kaptak helyet, három nappal később: „A kassai múzeumot mecénásai internacionális színvonalra emelték; gyűjteményeinek nagy része helyet foglalhatna bármely külföldi múzeumban, minden magyarországi vonatkozás nélkül. ...E színvonalat aligha éri el valaha múzeumunk. Nekünk sajna nincsenek főúri és főpapi mecénásaink, magunkra vagyunk utalva. Miskolcnak nem. a drága, mutatós tárgyak beszerzésére kell a fősúlyt fektetni, hanem arra, hogy Borsuu megye speciális életét, néprajzát, egész képét híven feltüntesse. S ha ezt eléri, sok tekintetben több tanulságot fog szolgáltatni, a szaktudománynak több hasznot fog nyújtani, mint a kassai múzeum." Még hozzáfűzi azonban: „Egyben igenis tanulhatunk Kassától, s ez a csín, ízlés, rend... szakszerű felállítással párosulva." Július elején 1100 korona, részletezett céltámogatást kapott a kultuszminisztériumtól a múzeum, a természetrajzi tár fejlesztésére 500, a régiségtár és az iparművészeti gyűjtemény gyarapítására 500-500 koronát. Erről az Ellenzék július 4-én ad hírt. A fenntartó egyesület szeptember 10-i választmányi ülése elismeréssel adózik Mezőkövesd városának a múzeumi matyó szoba berendezéséért - közli tudósításában a Miskolczi Napló. Ugyanitt október 25-én arról olvashatunk, hogy a vidéki múzeumok és könyvtárak ügyében tartott országos szakmai értekezleten a miskolci múzeumnak nyilvános könyvtárt és képtárt javasoltak. Az intézménynek rendszeresen érkező újabb adományok közül kitüntetett figyelemre érdemes Bettali Oszkár nyugalmazott mérnökkari ezredesnek több ezer darabból álló ásvány- és kövületgyüjteménye. Ezt a hírt is a Napló közli, ez évi karácsonyi számában. Miskolc város pecsétjének és címerének történeti alakulásával foglalkozik a Borsodmegyei Lapok 1904. évi január 15-i számában Ováry Gyula levéltáros cikke. A szerző az Országos Levéltár tudományos álláspontját képviseli, miszerint a város legrégibb, eredeti pecsétje és címere Szent István királyt ábrázolta, ezt a képmást torzították a későbbi, hozzá nem értő vésnökök végül egy hajdú alakjára! (A tekintélyes tudományos érvelés ellenére a városi címerről a továbbiakban is folytatódott a helyi sajtóvita, egymástól igencsak eltérő vélemények kifejtésével.)
