Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

HÁZIIPAR Bencsik János

70. Fedőtartó, cigánymunka. Borsodgeszt HOMN 59.65.3. pának nádlásátul ha enni adnak a czigánynak 9 krj., Ha penigh enni nem adnak... 12 krj., Bénnyén pnigh az hol nagyob kapák szoktak lenni mint egyebüt egy Polturával fellyeb a' munkája béri... Egy kapa élesitéstül ... 1 krj, Egy kapa vagy Csákány foka újonnan való csinálássátul ... 9 krj, Csoroszlyának nádlássátul ... 12 krj., Egy csákány nádiastul ... Czigánynak maga kenyerén 9 krj., Gazda kenyerén penigh ... 6 krj." (Zemplén m. Levéltár, Tokaj város iratai, 1721.). Hagyományos, egyszerű formai jegyeket mutató használati tárgyak is cigánykovács munkák voltak. Eszközkészletük egyszerű, a fémmegmunkálás primitív eljárásait ezekkel végezték el. A cigány mesterek között találhatók a pecsétnyomó-véső, de mindenekelőtt a csengőöntők; az előbbiek a feudális korból átszármazott címeres (vagy anélküli) pecsétnyomó vésését nagy szaktudással végezték el, de pénzhamisításra is vállalkoztak. A csengőöntés széles körű ismeretet, nagy ügyességet követelt. Az anyag megválasztása, a készítendő tárgy súlya, továbbá a megolvasztandó fém mennyisége és a csengőforma közötti arányok meghatározása megannyi mesterfogást igényelt. A hozott anyagból való öntés volt az elterjedt, mondhatni általános. Fontos volt továbbá a csengő hangjának kívánt irányú befolyásolása is. Ha a megrendelő éles hangú csengőt szeretett volna, akkor egy-egy ezüst öxkoronást olvasztottak bele az alapanyagba, természetesen a leendő tulajdonos jelenlétében. A megfelelő nagyságú csengő öntőformájának elkészítése része volt a mesterfokú munkafolyamatnak. Egyedivé tette a tárgyat az alkalmazott ornamentika ráöntése vagy vésése, majd a cizellálás következett. A csengőöntés mindig férfimunka, s a cigány férfi az öntés folyamatának beavatottjaként is viselkedett. Rendszerint nem tűrte a hívatlan látogatót, különösen nem a bámészkodó nőket. A munka folyamatának rituális jellegét azzal is hangsúlyozta, hogy az öntést megelőző éjszaka tilos volt „az asszonyhoz nyúlnia". A hagyományozódott tilalom a sikeres öntés mágikus biztosítéka lehetett. A fémmunkák körébe sorolhatjuk a juhászkampók öntését, továbbá a csigatészta készítése közben használatos pencergőU tésztasodrót; az utóbbit rézdrótból reszelték, ehhez alkalmazták a díszítést is. A drótos tótok által árusított, a Felvidéken kiváló jártassággal előállított különféle árukat is