Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

HÁZIIPAR Bencsik János

57. Gyermek ülőkosár. Cigánd SpRGY 1939.62. ket különféle javakra cserélték át. Ugyanakkor megjelentek a közvetítő kereskedők is, ezek helyben felvásárolták a paraszti termelők, a háziiparosok készítményeit és egy értékesítési lánc segítségével juttatták el a tárgyakat más tájakra, gyakran városokba vagy külországokba is. Megyénkben számos településen nem tudták helyben megtermelni a szükséges mennyiségű, alapvető élelmiszereket, a falvak határa nem volt alkalmas a gabonafélék, olykor még a burgonyatermelésre sem. Ezáltal arra kényszerült a szegény falusi lakosság, hogy környezetére hagyatkozva pénzt csináljon, ahogyan tud, tárgyakat, eszközöket készítsen a keze ügyében lévő anyagokból. S hogy terméke kapósabb legyen, cifrázta, díszítette mind a saját, mind a piacra szánt tárgyakat. Eközben számolhatunk a piac diktálta ismeretek megjelenésével, vagyis olyan tárgyakat faragott, esztergált, font, kötött egy-egy specialista, s úgy díszítette azokat, ahogyan a vélt vásárló igénye megkívánhatta. Piackutatást, piacismeretet igényelt ez, hiszen a háziiparos egy adott térségben felmérte nemcsak a mennyiségi, hanem a tárgyak szerkezetével, díszítettségével, tartósságával szemben támasztott igényeket is. Fordítva is igaz lehetett ez, hiszen a háziiparosok az általuk előállított tárgyak révén megszabhatták, alakíthatták a vásárlói igényt, illetve