Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

HÁZIIPAR Bencsik János

58 59 formálták a használó háztartások, üzemek igényét. Ezáltal 58-59. Színes műanyagzsinórkitűnik, hogy egy-egy tájegység háziiparosai hol értékesítet- ral befont üvegek, Hegyalja ték az ilyen módon előállított tárgyakat. TM 82.6.1-2. A legegyszerűbb funkciókban lévő tárgy is lehetett formájában és megmunkálásában művészi értékű. Az anyagon és formán túl a „cifrázás", a díszítettség tette igazán látványossá, kapóssá az eszközt, a háziipari terméket. A díszítés a legkülönfélébb módon emelte a tárgy esztétikai értékét. A fonás módozatai, az egyenlő vastagságú háncs, vessző, gyékényhasítás míves formálása, de az alkalmazott ornamentika is hozzájárult a tárgy értékéhez. Az esztétikai többlet, amely a díszítés eredménye volt, emelte a termék piaci értékét, ezáltal a használó reprezentálta háztartásának igényes voltát, vagyoni helyzetét, eszközbőségét is. A díszes, mutatós, nem egyszer remekbe készült tárggyal kellő büszkeséggel dolgozott tulajdonosa. Hasonlóan éltek a fonóban összesereglett lányok, asszonyok az ajándékba kapott orsóval (pl. csörgős orsó), guzsallyaX. Ugyanezt elmondhatjuk a módos parasztlegényről, aki faragott járomban hajtotta