Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

GYERMEKJÁTÉKOK Katona Judit

hangot kicsalni a két ujj közé feszített orgonalevélből vagy útifűből bárkinek sikerülhet, kender rostjából vagy madzagból font ostor elkészítése sem lehetett ördöngösség, a zongattyzíhoz vagy zúgattyúhoz sem kellett más, mint egy jól pörgő gomb és némi cérna. Az iskoláskort elérő gyermek igazi élménye már nem a „talált" játék, hanem az anyagok átalakítása, megformálása, a különböző anyagfajták célszerű kombinálása. Felfedezi, hogy a buzderkái - ezt a ragadós bogáncsfélét - nemcsak egymás hajába dobálni jó szórakozás, de lehet belőle babaszobát, széket, asztalokat készíteni. Megjelennek a kicsinyített használati eszközök, berendezési tárgyak, a gyermek játékait készítve kezdi utánozni, egyben megfigyelni és megismerni a felnőttek tárgyi világát. Ahogy növekszik a játékalkalmak és a játékba bevonható tárgyak száma, az egyre differenciáltabb játékhasználatban úgy válik el funkcionálisan egymástól játékszer és játékeszköz. A játékeszköz abban különbözik a játékszertől, hogy önmagában nem alkalmas játékra, sőt a velük való játék is csak meghatározott szabályok szerint folyik. E felosztás szerint játékeszköznek tekinthetők a különböző sport- és ügyességi játékok eszközei: a fagolyók, ütők, botok. A játékszerek sem alkotnak egységes csoportot. Vannak, amelyek alkalomszerű, egyszeri játékszituáció részei, s vannak, amiket bonyolultabb, esetleg szervezést is igénylő szerepjátékokhoz használnak.