Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A NÉPSZOKÁSOK TÁRGYAI Bodnár Mónika

szántón és Tokajban is. A tállyai közép- és nagybirtokosoknál rendezett koszorúvitel hamar túlnőtt az uradalmak keretein, s az egész település szüreti ünnepélyévé fejlődött. A század elején a koszorúvitelnél a zenészek és „maskurások" is részt vettek. Bár Tokaj-Hegyaljánál jóval szerényebb, a filoxéravészt megelőzően mégis jeles szőlőtermelő vidéknek számított Putnok is. Szüreti felvonulásra általában itt is csak jó termés után került sor. A szedők Serényi grófnak kötöttek koszorút, amit a munka végeztével néhányan bevittek a kastélyba. A háború utáni időszakban a fiatalság szervezett szüreti felvonulást, utána pedig bált. Erre az alkalomra a régi technikával készült csengettyű alakú szüreti koszorút készítettek, ami mogyorófavessző keretre kötözött szőlőfürtökből és virágszálakból állott. A bálban a szüreti koszorút a plafonra akasztva lógatták le. Ha a csősz tetten ért valakit, hogy szemezget róla, azt megbüntette. A csengettyűt a bálban kisorsolták tombolán (Fajcsák Attila 1987.). Putnokon a csengettyű alakú mellett ismert volt a szív alakú szőlőkoszorú is, amelynek kisebb változatát rúdra erősítve egy legény, ha nagyobb súlyú volt, ketten vitték a szüreti felvonuláson (Fajcsák Attila 1987.). Bodnár Mónika