Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

GYERMEKJÁTÉKOK Katona Judit

GYERMEKJÁTÉKOK A játék, mint az emberi tevékenységek egy meghatáro­zott köre, ugyanazt a sokrétűen fontos szerepet tölti be egy falusi udvaron, mint egy polgári vagy nemesi otthon gyerek­szobájában. A játék komplex kulturális modellként közvetít ember és természet, ember és társadalom között. Ember és természet viszonyában a kapcsolat instrumentális jellege, ember és társadalom viszonyában annak szimbolikus tartal­ma érvényesül. Hatékonyan segíti a kultúra mind teljesebb adaptációját, része a szocializációnak. Játék során a gyer­mek a világról szerzett tapasztalatait szabadon rendszerezi és értelmezi (imitáció), összeillesztve annak egyes elemeit újjáteremti (konstrukció). Imitáció, mint ahogy a játéktár­gyak egy jól elkülöníthető csoportja a gyermeket körülvevő világ tárgyi leképezésével születik. Konstrukció, amennyi­ben az elkészült játék az egyén rendelkezésére álló anyagok­tól éppúgy függ, mint a készítő szándékától: modellezi a valóságot, kihasználja az anyag és a képzelet minden eset­ben a vonatkozó kultúrába ágyazott lehetőségeit. A gyermek első, közvetlen élményei a környezetében található tárgyak, anyagok saját kedvére való alakítása, a játékba való aktív bevonása. A tárgyalkotás tehát a játék lényeges momentuma. A já­téktevékenység eszközei a játéktárgyak és játékeszközök, melyeket, ha felnőtt készít, akkor részben tudatosan, ha gyermek, akkor a játék-tárgyalkotás sajátos mechanizmusá­val kombinálva alkalmazza a hagyományos kultúra önkife­jező elemeit. A paraszti használatban előforduló játékok köre sokféle és állandóan változó, hiszen a gyermek játéknak tekintett minden olyan tárgyat, amit be tudott vonni mindennapi te­vékenységébe. Könnyedén, kreatívan változtatta annak ere­deti funkcióját, a mindennapi használatból már kikerült eszközökből ugyanolyan örömmel készített igényeinek

Next

/
Thumbnails
Contents