Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A NÉPSZOKÁSOK TÁRGYAI Bodnár Mónika

680. Lánytemetés zászlókkal, bokrétával, rozmaringgal. Pusztafalu, Gönyey Sándor felvétele, 1939. NM 82939. képezi (Györgyi Erzsébet 1974.). A tojás az élet, az újjáéledés szimbóluma. Nem véletlenül kapcsolódik a tavaszi ünnepek legjelentősebbikéhez, a húsvéthoz. A hagyományos húsvéti ünnepkörben fontos szerep jut a hímes tojásnak. A tojásfestéshez még századunk első felében is túlnyomóan természetes festőanyagokat, növényi főzeteket használtak. Borsod-Abaúj-Zemplén megye legjellegzetesebb tojásíró tája a történeti Gömör megyéhez tartozott. Bár eltérések itt is tapasztalhatók, legelterjedtebbnek a méhviasszal való írózás mondható. A tojásra kihegyezett gyufaszállal viszik az olvasztott méhviaszt, aztán a tojást beleteszik a festőlébe, hagyományosan a vöröshagyma héjából készült főzetbe. A festék a viaszos részeket nem éri, ezáltal rajzolódik ki a minta. Imolán, Kánon, Keleméren a viaszt később lekaparják a tojásról. Ragályon leolvasztják és elkenik a tojás felületén, ami szép fényt biztosít a tojásnak. Hárskúti Imréné ragályi tojásíró asszony művészi szinten végezte ezt a te-