Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A NÉPSZOKÁSOK TÁRGYAI Bodnár Mónika

681. Patkolt tojás. Járdánháza HOMN 67.5.1. il vékenységet. Több száz általa írózott hímes tojás bekerült a putnoki Gömöri Múzeum gyűjteményébe. Serényfalván is ismert volt a viaszos írózás, de már az 1950-es években megszűnt. Szuhafőn és Gömörszőlősön a fenti technika mellett a festést is alkalmazzák, amikor tojásfestékkel, vagy ennek hiányában tintaceruza beléből és ecetből készült festékkel díszítik a tojást, oly módon, hogy a festékbe mártott írózófávaX előrajzolás nélkül írózzák a mintát (E. Kovács László 1972.). A Hangony-völgyben nem mintázták, csak egyszínűre festették a tojást. Ehhez a vöröshagyma héjának főzetét használták, amitől a tojáshéj barnás színt kapott. Ha zöldet akartak, friss búza levelével dörzsölték be (Dobosy László 1989.). Répáshután is emlékeznek - de már csak a legidősebbek - a hagymahaj levében főzött, világosbarna színű, minta nélküli tojásokra. Ennek ellenére viszonylag korán elterjedt a festékkel való tojásdíszítés. Legkedveltebbek a virágminták voltak, s néha egy-egy nevet is a tojásra festettek. Különösen díszes tojást készítettek azok a lányok, akiknek már jegyesük, komoly udvarlójuk volt (Niedermüller Péter 1984.). Zemplénben a hímes tojásfestés egyik módja az volt, amikor az asszonyok vagy leányok a zöld vetést megfőzték, s a forró vízbe beletették a tojást, ami így szép világoszöld színt kapott. Emellett festettek hagymahaj füzetével barnás színűeket is. Ezek a tojások mind egyszínűek