Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

KÉZMŰVESSÉG, CÉHES IPAR Veres László

47. Színezett képeslap Miskolcról a 999 miskolci csizmadia ,, sztorijának ábrázolásával A 18. század és a 19. század eleje területünkön az árutermelő céhes ipar virágkora és a kézművesség falura történő behatolásának időszaka, amelyet végigkísérnek az ipar szerkezetében bekövetkezett változások. A török pusztítás évszázadai után bekövetkező békés korszak utat nyitott a manufaktúrák, majd ezt követően a gyáripar fejlődésének. A Zempléni-hegységben és a Bükkben létrejöttek a vasfeldolgozás és az üveggyártás telepei, a hagyományos fazekasság hegemóniáját megtörték a 19. század elejétől létrejövő kőedénygyárak, melyek termékei teret nyertek a paraszti háztartásokban is (Takács Béla 1966.; Veres László 1995.). Kassa helyét, szerepét mind az iparban, mind a kereskedelemben egyre inkább Miskolc vette át, melynek lakossága a 18. század eleji 4000-ről a század végéig 14 000-re emelkedett, és a város épületeinek száma a korábbi 6-700-ról 2400-ra növekedett. A 19. század elejétől a Sajó völgye iparában a kapitalizálódás folyamata zajlott le. Az ipar döntő része azonban a 19. század derekáig céhes keretek között zajlott. A 18. századig létező céhes iparok a korábbi szolgáltató iparral szemben árutermelővé váltak, és egyre inkább megjelentek a mai értelemben vett szolgáltató jellegű iparok szervezeti formái (Veres László 1989.; Veres László 1994. ). Veres László