Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A NÉPI VALLÁSOSSÁG TÁRGYAI Kárpáti László

sorolható tárgyak a bükki és zempléni üveghutákból kerültek ki. Feltehetően nem sorozatgyártás, hanem egyéni ajándékozás okán készültek. A cserépből készült szenteltvíztartókon gyakran vasöntvényekről vett negatívba préselt plasztikus díszítés található. Főleg a jezsuiták mezőkövesdi megtelepedése után terjedt el széles körben a tiszta szobák nyíló ajtószárnyára szögezett kereszt alakú áldásamulett, mely a ház lakóit Jézus Szívének tiszteletére figyelmezteti. A fentebb leírt és általánosnak mondható szakrális tárgyegyüttes némileg módosul a görög katolikus falvakban, ahol a megszentelt tér fókuszába a pócsi kegykép litografált nagyméretű másolata, vagy a kegytemplom régi enteriőrjének képe került. Ez a kegyképmásolat az egyetlen kései jelzése, emlékezete a keleti szertartásúak mára feledésbe merült ikontiszteletének (Bartha Elek 1990.). A protestáns paraszti házbelsőben éppúgy, mint az ország más részein, ugyanazon tárgyi közhelyek szerepeltek: a számában kevés evangélikusságnál a „Luther-kép", olykor a házi áldás kíséretében, míg a reformátusoknál a Kálvin-portré igetábláktól és hazafias nyomatoktól övezetten. Általában elmondható, hogy a protestáns paraszti lakáskultúra rendkívüli puritánságot és önkorlátozást mutat a valamennyire is a szakrális szférába sorolható házi használatú tárgyak esetében. Kevés szó esik a mezővárosi és falusi zsidóság tárgyi emlékeinek azon rétegéről, amelyek a népművészethez közelíthetőek. Köztudomású, hogy a történeti Magyarország leginkább hagyományőrző, a tradíciót mindennél többre tartó zsidó közösségei Északkelet-Magyarországon koncentrálódtak. Mielőtt magáról a zsidó „népművészet" konkrét emlékeiről szólnánk, fontos megemlíteni a keresztény szakrális tárgyak terjesztésében és forgalmazásában való intenzív részvételüket is (Wirth Péter-Scheiber Sándor 1985.). Vidékünk zsidósága a legkevésbé asszimilált karaktert hordozta, így az egész magyarországi zsidóság számára igen erős motívum-konzerváló tényezőként is működött. A rituális tárgyak egész sorában következetesen ragaszkodott a galíciai illetve bukovinai típusokhoz. Ennek a letűnt világnak különösen megkapó emlékei egyrészt a temetőkben, másrészt az otthoni vallásosság tárgyaiban foghatók meg. Különös például, hogy a mádi temető három sírkövén közel