Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A VISELET Fügedi Márta

651-652. Mustrák Filep nyiak és a domaháziak viselték. E mentéket rimaszombati és István miskolci szürszabó rimaszécsi szűcsök készítették. mintakönyvéből, 1824. A mente a legértékesebb ruhadarab volt, a „legfeljebbvaMalonyai Dezső 1922. nyomán ló kabát". A századfordulón még ebben esküdött a lány, sőt aki nem tudta megvenni, az kölcsönkérte a lakodalomra, és ledolgozta a kölcsönt. A mente a lányok hozományába tartozott és női ágon öröklődött: „a földön a fiúk osztozkodtak, a lány nem kapott mást a jussba, csak egy rókás mentét" (Fügedi Márta 1991.). A szűrcsapó- és szabómesterség már a 18. században fejlett céhes iparág volt területünkön is. A limitációk már a 17. század végétől említik a rozsnyói, jolsvai, rátkai, tiszolci, rimaszombati, valamint a kassai szűröket, melyeknek rangsorolását a korabeli árkülönbségek is mutatták. A miskolci szúrszabók iratai sajnos elpusztultak, de azt tudjuk, hogy 1881-ben az ipartársulatnak még 32 tagja volt. 1851-ben a londoni kiállításon a miskolci ipart sikeresen képviselték Malatinszky szűrszabó remekei. Gróh István a század elején Miskolcon bukkan arra a mustrakönyvre, melyet Fülep István miskolci szűrszabó rajzolt, s címlapján 1824 olvasható. A mintakönyvet Fülep rokona, Nyitrai Dániel folytatta sajá-