Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A VISELET Fügedi Márta

katolikus palóc népek. Ilyen rókaprémes térdig érő mentét 650. Szűrös férfiak a magyar honban csupán itt viselnek." (Paládi-Kovács Attila körmenetben. Tard, Leszih 1982.). A prémes mente a 18. századtól jellemző öltözetda- Olga felvétele, 1933. rabja volt a kisnemesi viseletnek a Felföldön, de a legtovább HOMF 1694. a Hangony völgyében élt, barkó specialitásnak tartható. Hunfalvy János is kiemeli ezt 1867-ben megjelent „Gömör és Kishont törvényesen egyesült vármegyének leírásá"-ban: „rókaprémes zsinórral, bojttal és rézgombokkal czifrázott mente ruhatárának fő kincse". A palóc menték sötétkék posztóból készültek, széles rókaprémmel szegték körbe, melyet régebben rókamáinak, újabban rókacicának neveztek. Elöl nagyméretű, olykor diónyi nagyságú pitykegombok zárták. Kék színű, a módosabbaknál pedig ezüst vagy arany paszomány, zsinórozás díszítette, a gombolás mentén, az ujjak végén, és hátul a szabásvonalat hangsúlyozva. Már Istvánffy Gyula is említi a század végén a borsodi palócokról, hogy „némelyiknek az elejére, a két alsó szögletbe színes selyemből virágcsokor is volt hímezve". A legdíszesebb, rózsás mentéket a sajóvárko-