Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A VISELET Fügedi Márta

628. Férfi ünnepi ing fekete keresztszemes hímzéssel. Zemplén megye HOMN 53.716.7. fecske, sőt a páva tollát is használták, és a századfordulón a strucctoll is divatban volt. A bokréta a fiatalokat illette meg, a rozmaring pedig a vőlegény jele volt. A matyóknál szégyenbokrétának nevezték a menyasszony által ajándékozott kalapdíszt, melyet a vőlegény köteles volt viselni. Idősebb férfiaknak nem illett már tollat, bokrétát viselni, de a pásztorok ebben is kivételt tettek. A rekonstruálható legrégibb típusú ing szögletes darabokból állt, hasáb alakú oldaltoldásokkal, T kivágással, gallértalan és kézelő nélküli volt, hossza pedig alig derékig érő. Ilyen ingben ábrázolták a 18. század végén a csati kisnemeseket, s ezt a fajta inget írták le 1857-ben a matyók akkori viseleteként „gallértalan, félbő ujjú kurta ing"-ként, „melynek a lábravalóig leérni nem kell". A kendervászon ing mellett az ünnepi viseletben megjelenik a pamutos vászon és a gyolcs is, s ezzel párhuzamosan módosul az ingek szabása is. A vállfoltos, galléros, pálhabetoldásos ingek dereka már hosszabb, bekötve viselik. Az ünnepi ingtípuson különböző díszítések terjednek el a gomboláspánt melletti szegőzések és különböző hímzések formájában. A barkóság az ünnepi vászoningeket aprólékos, nagyon szép fehér hímzéssel, „rozmaringgal" díszítette, gallérján, kézelőjén és a mellrészén. A pásztorok azonban sokáig megőrizték a lobogós ujjú slingelt díszítésű ingeket. „Slingolt", azaz fehér lyukhímzéses dísze volt a matyóknál ünneplő ingként hordott, ún.