Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A VISELET Fügedi Márta

625. Gazdaember fejtetön hátravetett széles, lapos fonottal. Szentistván. Garay Akos 1911. nyomán 626. Férfiak ünnepi vászonöltözetben, Egyházasbást, 1900. Pápay Károly felvétele NM 1926. 627. Férfiak ünnepi vászonviseletben, Bélapátfalva, századforduló NM 1971. 626 fognak találtatni, azok körül fognak nyirattatni" (Flórián Mária 1995.). 1819-ben a rimaszombati süvegesek limitációjában is „Parasztnak való közönséges, illendő nagyságú karimájú Kalap"-ot emlegetnek. E széles karimájú kalaptípust a pásztortársadalom őrizte meg sokáig, a falusi parasztság körében a múlt század végére már a Reguly által is megjegyzett „kis egyenes karimájú, kerektetejű kalap" jött divatba. Hunfalvy János 1867-ben Gömörben is ilyen „perge kalapot" írt le, s ezt örökítette meg Pápai Károly a századfordulón készített felvételein Egyházasbáston. A matyók a század elején ún. vágányos kalapot hordtak, amely hosszában beütött tetejű puha kalap volt. A jellegzetes csúcsos tetejű matyó kis kalap, az ún. Barczi-kalap csak később jött divatba. Ez aztán olyan szélsőségessé vált, hogy csak a legények fejebúbjára fért rá, így hátul a tarkónál gumival rögzítették. A lapos tetejű szalmakalap főleg a nyári gazdasági munkák idején általánosén elterjedt volt. Beütött tetejű kucsmát az idősebb módos gazdák és a sokat szekerező férfiak viseltek télen. A kalapok dísze, sokszor rangjelzője a toll és a bokréta volt. A madártollak, „tójuk" közül a túzok, daru, gém, kócsag, 627