Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A VISELET Fügedi Márta

620. Lányok ünnepi viseletben a vasárnap délutáni sétán. Szentistván, Saád Andor felvétele, 1937. HOMF 1506. A gazdag szőtteskultúrát kialakító Tardon litániára, vasárnap délutáni sétához, játékhoz, táncba, lakodalomba hordták a lefelé végű, azaz alján szőttes sávval díszített, illetve a kétoldalas kötőt, melyen a szőttes minta a kötő két függőleges oldalán fut végig, széle pedig rojtos. A gépi hímzést, „nyargalást" már a század elejétől alkalmazták köténydíszítésre is. A szabott, körben fodros kötő a 20-as évektől használatos, ünnepre lüszterből, selyemből készült. A polgárosultabb ünnepi öltözetekhez is viseltek kötőt, mely selyemből, lüszterből, fényesre mángorolt festőből készült. Az ünnepi viselet csak sajátos kiegészítőkkel együtt teljes. Templomba menet a lányok, asszonyok az imakönyv, zsoltároskönyv mellett díszes kendőt is visznek a kezükben. Ez a zsebkendő hímzett, gyakran horgolt szélű és sokfelé ropogósra keményített. Díszes keszkenő egészíti ki a menyasszony öltözetét is, ebben fogták a gyertyát, olvasót a matyó Mária-lányok. A lányok és fiatal menyecskék a