Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A HÁZTARTÁS TÁRGYAI Viga Gyula

A cserépfalusiak míves fafaragásának utolsó korszakában - 1930-1960-as évek (Lajos Árpád 1963.; Balázs Géza 1984.) - számos más, szépen megmunkált apró háztartási eszköz is készült (kovászoló lapickák, kavarok), tárgyaik lényegében egységes stílust képviselnek Dél-Borsod, Heves és az érintkező alföldi sáv falvaiban. Változatos formákban jelennek meg a tejfeldolgozás eszközei, kellékei is. Ennek azonban önálló, s talán legarchaikusabb vonulatát a juhászok tejkonzerváló eszközei alkotják, amelyek csak ritkán tartoznak a háztartások kellékei közé. Külön kell megemlítenünk a dongás formák mellett szórványosan felbukkanó esztergált zurbolókat, köpülőket, valamint az ugyancsak kis számban ránk maradt vajformákat, vajnyomókat. Ez utóbbiak vidékünkön csak századunkban jelenhettek meg, s az, hogy a magyarságnál ritkább szétnyitható és hengerlő formákat ismerünk, tárgyaink vásári beszerzését jelzi, s nem belső fejlődését (Viga Gyula 1987.). Gyakoribb volt vidékünkön a vajdarabok kanállal, fakanállal való díszítése: rozmaringág, egyszerűbb virágforma került rá díszként, s úgy vitték a piacra, ritkábban keresztet rajzoltak rá, és úgy került a katolikus falvak húsvéti szentelményei közé. Maguk a vajformák díszítményeikben egy tágabb európai nyomóforma- és matricakészítő hagyományban gyökereznek, ahová a 531. Faragott-festett csigacsináló táblák HOMN 84.8.2. Kisgyör, Elek Dezső készítette 1930-ban HOMN 83.88.1. Cserépfalu, Mizser István készítette 1930 körül HOMN 83.95.1. Cserépfalu, Boros István készítette 1923-ban