Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

A HÁZTARTÁS TÁRGYAI Viga Gyula

520. Tùzikutya, Damak HOMN 53.477.1. de használatukban eszközcsoportokat gyűjtenek, s ezek a csoportok eredendően mégis magukban hordozták az egységesülés bizonyos lehetőségét. Ilyen csomópont volt elsősorban a tűzhely, ami a tüzelés technikájával, szerkezetével meghatározta az alkalmazható eszközök körét. Másik egysége a konyhának a háziasszony munkaasztalának környéke: az asztalfia, a fölötte lévő falsíkok, a különböző formájú stelázsik, kredencek őrzik az ételkészítés apróbb eszközeit. Lazán ehhez a csoporthoz tartoznak a kamara azon nagyobb tárgyai, eszközei is, amelyek csak periodikusan kerülnek használatba, de méretük miatt ott kapnak helyet (dagasztóés sózótekenők, káposztagyalu) és a tárolás különböző tárgyai. A harmadik nagy egység ünnepi tárgyakat tartalmaz: elsősorban a szabadkémény és a pitar elválasztását szolgáló íves falfelületeken sorakoznak a dísztányérok, tálak, kerámiák, de funkcionálisan hozzájuk tartoznak az ünnepi tálalás tányérjai, táljai is, amelyek leginkább a szobában levő komádon kaptak helyet. Ez utóbbi tárgycsoporton jól megfigyelhető a parasztság tárgyi anyagának gyarapodási folyamata is: pár tálak, poharak, még inkább egy-egy új darab kerül a háztartásba a vásárból, piacról, boltból, s csak a polgárosodással jelennek meg a féltucat, ritkábban tucat tárgyak (pl. feliratos dísztányérok, evőeszközök stb.).