Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

SZŐTTESEK, HÍMZÉSEK Fügedi Márta

515. „Slingolt", fehér lyukhímzéses ünnepi fejkendő. Szentistván, 20. század eleje HOMN 53.730.2. felé építkezik, hosszabb száron nagyobb méretű rózsák ülnek. Az ingujjhímzések színezése általában piros és kék volt, de kevés sárga és olykor kevés fehér szín is szerepelt rajtuk. Az 1890-es évektől új színek jelentek meg a folyókás mintákon, majd a selyemszál (szűcs, majd műselyem) alkalmazása a színskála további bővülését jelenti. Számos új motívum is bekerül az ingujjak hímzéseibe, ez sokszor a mintaszerkezet érték- és ízlésbeli hanyatlásával járt együtt. A hímzett ingujjak széleldolgozása kezdetben huroköltéssel varrt cakksor volt. A század elején a cakkok helyébe gazdag, többszínű csipke került, az ún. cipós horgolással. Ez az önmagában is dekoratív csipkedísz még ünnepibbé, színesebbé tette a lobogús ujjú ingek díszítését. Lobogós ujjú fehér lyukhímzéses, „körtvés" ing volt a vőlegény hagyományos viselete is. Az 1930-as évekre a bő ujjú inget már kiszorította a kézelős ingek divatja, vőlegényi ingnek azonban még mindig „slingolásos", azaz fehér lyukhímzéses lobogós ujjú inget használtak. A vőlegény ingjét a menyasszony készítette jegyajándékba, és az esküvő napján a menyasszony lánybarátnői, a rozmaringvivők vitték el a vőlegényes házhoz. Házas ember hímzett lobogós ujjú inget aztán már csak néhány évig viselt. A matyó hímzéseknek másodlagos funkcióban való alkalmazása, kereskedelmi és idegenforgalmi hasznosítása a századfordulón kezdődött. A matyó hímzés tehát a század