Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

KÉZMŰVESSÉG, CÉHES IPAR Veres László

ipar jelenlétét is. Országos jellegű feldolgozásokban is alig 24. A miskolci szűcscéh találunk utalást a megyék középkori iparfejlődésére vonat- mesterlevele, a város kozóan (Gyimesi Sándor 1970.). ábrázolásával, 1832. Az első kézműveseket bizonyára a királyi, királynői bir- HOMT 79.1.1. tokok népének zömét kitevő szolgáltató népek között fedezhetjük fel, akiket terheik, szolgáltatásaik szerint csoportosítottak. Az uralkodói magánbirtokokon szükség volt nem csak földműves és állattenyésztő, tehát mezőgazdasági termékeket biztosító népességre, de különféle kézművesekre is. Ezeket a feladatokat ki lehetett róni a már ott lakókra, de újabb tudatos telepítéssel is gondoskodni lehetett arról, hogy minden szolgáltatás biztosítva legyen. A szolgálónépek ülései kezdetben egy vagy néhány család által lakott tanyából, tanyacsoportból álltak, amelyek nagy területen szétszórtan helyezkedtek el egy-egy nagyobb faluvá szerveződött település körül. A szolgálónépi települések kialakulásakor, a 10-11. században többnyire aszerint nevezték meg a szomszédokat, hogy az ott élő néhány család milyen szolgáltatási