Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

SZŐTTESEK, HÍMZÉSEK Fügedi Márta

482. Úrasztali terítő a diósgyőri református egyházközségből, 1750. Arany szállal varrva, közepén Agnus Dei motívum textíliák szinte semmiben sem különböztek koruk világi használatra szánt munkáitól. Sőt, gyakran ilyen hímzéseket, például jegykendőket, terítőt is ajándékoztak az egyháznak. Különösen értékessé teszi ezeket a darabokat, hogy rendszerint az ajándékozó nevét és az adományozás évét is belevarrták, mindez segít a minták, díszítmények és a korabeli díszítő ízlés időbeli és regionális alakulásának nyomon követésében. Megyénk területéről, Ragályból származik hazánk legrégebbi, évszámmal ellátott térítője, Az úrasztali kendő négy sarkába egyszerű, rajzos, aszimmetrikus virágos ágat varrt a terítő készítője, a latin nyelvű felirat szerint: „SzáSz Anna készítette az úrvacsorájához ajándékul a ragályi eklézsiának 1548.". Szintén a ragályi templomnak készített Dienes Katalin 1683-ban a reneszánsz hagyományokat őrző szálszámolásos mintával, szimmetrikus virágtövekkel kivarrt terítőt. Az ún. úrihímzés fejlődése és alakulása nyomon követhető a gazdag emlékanyagból, amelyet múzeumi gyűjteményeink közül elsősorban a Sárospataki Református Gyűjtemények Múzeuma őriz nagy számban. Kiemelkedő értékű