Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

SZŐTTESEK, HÍMZÉSEK Fügedi Márta

483. Lepedőszél gránátalmás áttört varrással. Gömör, 18. század HOMN 53.715.3. hímzésanyag marad meg többek között a miskolci avasi templomban és a bodrogkeresztúri református templomban is. E hímzések mintegy tükörképei a hímzésmintakincs népivé válásának, a motívumkincs és a hímzőfonál leegyszerűsödésének is. A reneszánszban oly népszerű recetechnika elterjedése és díszítménykincse mintakönyvekre vezethető vissza. Mintái a 19. századtól popularizálódtak, s a falusi textíliákon őrződtek meg legtovább. Az Ábrahám áldozatát ábrázoló recemunkák nyugati előképekre vezethetők vissza. 1595-ben Károlyi Kata kelengyéjében már szerepel recemunkán: „Egy vékony Giolch Lepedeő az Ábrahám historiaual varroth Reche". A mustra szintén mintakönyvek segítségével terjedhetett el, a fennmaradt példányok feltűnően hasonlóak, a hímzések reneszánsz növényi ornamensei is meglepően egyeznek. A legtöbb recemunka a Felvidéken, Gömör, Szepes, Sáros megyékben készült. Területünkön elsősorban a történeti Gömör területéről maradtak fenn szép emlékei. Az Ábrahám és Izsák áldozatát megörökítő recebetét eredetileg valószínűleg antependiumnak készült, s onnan kerülhetett át világi termékekre. A rece díszlepedőkön való alkalmazása szinte a 20. századig elterjedt volt Gömörben, a betétet gazdag szálhúzásos széleldolgozással, vertcsipke szegélyekkel tették még gazdagabbá. A virágtöves és hullámmintás reneszánsz eredetű