Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

SZŐTTESEK, HÍMZÉSEK Fügedi Márta

sokfelé az első vőfély elé is szőttes vagy kivarrott díszű sure került, amikor a lakodalmi vacsora egyes fogásait „beköszöntötte". Bánrévén Széles Lajosné csigacsináló surcába a madaras minta mellett az alábbi szöveget is beleszőtték: „Szőte Molnár Mari 1906 / Takarékos szekrény gazdasszony disze / takarékosságnak legszebb jelvénye". Sokfelé az ünnepi vászonsurcok dereka visszahajtott volt, s a díszítő sorok is eszerint oszlottak meg a surcon. Ezt a surcfajtát lehajtósnak, derekasnak is nevezték, Kelemér környékén leppentyős sure volt a neve (Dobosy László 1987.). A Bodrogközben katrinca volt a sure neve, a lakodalomban részt vevő szakácsnők mind ilyet kaptak emlékül a menyasszonytól. Ahogyan a lakodalom ceremóniájához, úgy a halott felravatal ozásához és temetéséhez is kötődtek alkalmi használatú díszes textilek. A „halálra való" ruhák, a „halottas készület" általánosan használatos volt, tartalma azonban vidékenként és koronként változott. A felravatalozás textiljei a halottas lepedő, a kis asztalterítő, pap elé való kendő és a törülköző voltak. Ezeket az idős asszonyok az összekészített halotti ruhákkal együtt tartották elkészítve a ládában, komótban vagy szekrényben. A halottas lepedővel takarták le az asztalt vagy bakot, amire a koporsót helyezték. Az abroszt, terítőt arra az asztalra tették, melyről a pap végezte a temetési szertartást. A törülközővel pedig a szobában lévő tükröt takarták le, amíg a halott a lakásban volt felravatalozva. Mezőkövesden idősebb asszony tükörlekötő ruhájának közepére még szőttes csíkból készített keresztet is varrtak. 1969-ben került a Néprajzi Múzeumba a mezőkövesdi Bencsik Mátyásné Kriston Anna 188l-es évszámmal keltezett kelengyeládája, benne a gyermektelenül elhunyt „földes", azaz jógazda asszony halálra elkészített ruhaneműivel: három halottas lepedőszél, egy halott-takaró ruha, amit vőlegénying ujjából állítottak össze, valamint egy halottas párnahéj és egy tükörlekötő ruha (Fél Edit 1970.). Amilyen pazarló ajándékozás volt a lakodalomban, hasonló folyt temetések alkalmával is, ha leánygyermek halt meg. A Bodrogközben szinte egy stafírungra való kendőt elosztogattak, kendőt kapott a temetést végző pap és kántor, de díszes szőttes kendőt lobogtattak ki a templom tornyából rúdra szerelve, hogy a fiatal lány haláláról tudósítson. 474. Csigacsináló sure, Center 1906. Beleszőtt szöveges sorok: SZÜTE MOLNÁR MARI 1906, TAKAROS SZEKRÉNY GAZDASSZONY DISZE, TAKARÉKOSSÁGNAK LEGSZEBB JELVÉNYE. Dobosy László felvétele