Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

SZŐTTESEK, HÍMZÉSEK Fügedi Márta

SZŐTTESEK, HÍMZÉSEK Vászonnemük paraszti használatban A vászonneműk hagyományos, házi előállítása megyénk egész területén általános volt, egyes vidékeken azonban a természeti adottságok és a társadalmi-gazdasági helyzet következtében különösen sokáig élt az önellátás a paraszti háztartások és gazdaságok vászonszükségletében (Dobrossy István 1977.). Alapanyagul a kender szolgált, a lenfeldolgozás szórványemlékei Gömör és Zemplén északi régióiból ismertek. A kenderből készült vászonféleségek leghamarabb a viseletből szorultak ki, illetve váltak a köznapi öltözetek részévé. Kivételként említhető azonban a gyári alapanyagok elterjedése ellenére is a házivászon továbbélése, ingvállak, szőttes kötények helyi divatként megjelenő formájában (pl. a tardi kétoldalas szőttes sure, vagy a vászon-gyolcs kombinációjú ingváll). A falusi háztartásokban egyes funkciókban szinte a 20. század közepéig megőrződött a házivászon alkalmazása, sőt divatjának újraéledése is kimutatható (pl. poszrikos kendők, vőfélykendők, halottas lepedők használatában). Leggyorsabban az „ágyiruhák" területén jelent meg a gyári alapanyag, Mezőkövesden „purgament", azaz színes rózsás kázsmér vagy „pipi karton", vagyis piros alapon törökös mintás mángorolt karton volt a helyi divat a felvetett ágy ünnepi öltözeténél. Sokfelé, így a Sajó-völgye kisnemesi falvaiban pedig madeiracsipke betétes fehér gyolcs ágyneműt használtak. De Tardon például éppen a díszes szőttes párna- és dunnahajak váltak helyi divattá a tiszta szoba felvetett ágyán is. Az abroszok, törülközők, különböző funkciójú kendők csoportjában tovább is használatos volt a tiszta kender- vagy pamutosvászon.