Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

ÜVEG ÉS KEMÉNYCSERÉP Veres László

393 394 kulacsok, bütykösök, korsók, amelyeket a gyár festői, mint egyedi alkotásokat hoztak forgalomba. A század utolsó két évtizedének egyedi termékei Zsolnay hatást tükröznek, amelyek mint dísztárgyak voltak kelendők a polgárság körében. Hollóházán aranyozás nélkül alkalmazták Zsolnayék törökös díszítményeit, később azonban átálltak az aranyozásra. A parasztedényeken a Zsolnay hatást tükröző díszítmények közül a török körték között szimmetrikus elrendezésű szegfűk és sarlós levelek gazdag mintázata jelent meg, valamint a kakasminta. Az első világháborút megelőző években már Hollóházán is előszeretettel alkalmazták a matricás mintákat, sablonokat. A telkibányai gyár díszítményeinek hatása Sárospatakon is érvényesült, itt is megjelennek a telkibányai virágmotívumok, de sokkal halványabb színárnyalatban. A pataki üzemben egy rövid időszakban elsősorban a mezőkövesdi díszítőművészet elemeit hasznosították az általában minden gyárra jellemző máz alatti festéssel. A sárospataki főzőedényeken, fazekakon, lábasokon, fűszertartókon és más konyhai felszerelési tárgyakon a matyó mintakincs jellemző virágjával, az őszirózsával találkozunk leggyakrabban, a tulipán 393-394. Keménycserép kulacs színes virágdíszítéssel. Bélapátfalva, 1880-as évek HOMT 53.225.1.