Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE MAGYARORSZÁG NÉPRAJZI TÉRKÉPÉN Viga Gyula

21. Tóth Imre és családja, Vajdácska. Györffy István gyűjtése, 1921. NM 25629. kori eredetű, lokális központi szerepköre integrálja, ami - sajátos fekvéséből következően - mind Dél-Borsod felé a Tiszáig, mind a Bükk előtere irányában kapcsot jelentett, s fontos állomása volt az Északi-középhegység és a Magyar Alföld találkozásánál húzódó közlekedő útnak és vásárvonalnak is. A köztudatban matyónak nevezett csoport műveltségére a paraszti polgárosulásnak az a velejárója nyomta rá a bélyegét - amint Kosa László kitűnően összegezte -, amit a díszítőművészet, az ízlés „parasztosodása" jelentett. Ennek korszakait, jegyeit Fél Edit és Hofer Tamás a díszítőművészetben példamutatón feltárták.