Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE MAGYARORSZÁG NÉPRAJZI TÉRKÉPÉN Viga Gyula

A fentiek mellett említést érdemel még az egykori Torna 22. Görömbölyi ruszin család és Gömör megye Borsoddal határos részének kistája, a Ga- (a nők testvérek). 1920 körül, lyaság, ami a Bódva jobb partján, Aggtelek és Rudabánya Magántulajdon közötti falvakat jelent, de a szőlőtermesztés megszűntével a filoxéravész után (1880-as évek) elveszítette korábbi elkülönítő műveltségi jegyeit. Hasonlóan csak a néprajzi irodalom tartja már lényegében életben a Cserehát jellegzetes kistája, a Száraz-völgy elnevezését. Igazából a földrajzi kistájak azok, amelyek - hol lazábban, hol szorosabban integrált - csoportok kereteit adják, s ezek a műveltségi tömbök elsősorban éppen az alkalmazkodás és a tájformálás, a termelő tevékenység, a gazdasági-társadalmi munkamegosztásban elfoglalt szerepük révén mutatnak fel egységesülő vonásokat. Kialakulásukban a természeti feltételek a 19-20. században már egyre áttételesebben érvényesülnek, ezek szerepe azonban továbbra is lényeges. A korábban vízjárta Bodrogköz, Taktaköz műveltségének 19-20. századi változásai elsősorban azzal magyarázhatók, hogy pl. 1895-1935 között mintegy 34 000 hektárral növekszik a szántóterület (Frisnyák Sándor 1994.), ugyanakkor megváltoztathatatlanul gyenge és közepes, s 1/3 részben erózióval sújtott a termőtalajok területe, s ma is erdő 1/4 része a megye területének. A táj szerkezet tehát még a 20. században is a műveltség alapvető térszerkezetét adja, s a tájnevek és a műveltségi csoportok elnevezései a parasztság polgárosodásának utolsó időszakában is adekvátak. Az egyes tájnevek ugyanakkor különböző fokon szervezett, s a műveltség bizonyos vonatkozásaiban hasonlóságot mutató csoportokra utalnak, másokat már csak az irodalom, a köznyelv, akár az újkori közigazgatás kapcsol össze az ott élő népesség csoportjával. Viga Gyula