Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE MAGYARORSZÁG NÉPRAJZI TÉRKÉPÉN Viga Gyula

nemesség társadalmi státusával is. A palóc vidékekről a 17- 20. Csizmadia János és 19. század folyamán erőteljes kirajzás folyt, ami a 18. szá- családja, Szőllőske. Györffy zadban tetőzött, s érintette Borsod és Abaúj megyék István gyűjtése, 1921. területét is. (Pl. matyó települések 18. században felduzzadt NM 25397 népessége maga is újabb csoportokat bocsájtott ki a Tiszamente irányába.) A palóc-barkó tömböt a megye nyugati részén dél felé a Bükk vonala határolja, északnyugaton pedig az - a Rima, Bán és a Sajó mentén - a borsodi és gömöri református magyar tömbbel érintkezik. Elsősorban viselete és hímzőkultúrája révén ismert a matyó néprajzi csoport, jóllehet műveltségük ezen elemei a 19. század második felében fejlődtek ki mai formájukban, a matyóság integrálódása pedig a 18-19. század folyamán zajlott le. A kutatás Mezőkövesd, Tard és Szentistván településeket tartja matyónak, jóllehet ezek műveltségi összetartozását az újabb vizsgálatok egyre inkább megkérdőjelezik, ugyanakkor egyre több rokonságot tárnak fel a Bükkalja falvainak hagyományaival. A néprajzi csoportot valójában Mezőkövesd közép-