Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

ÜVEG ÉS KEMÉNYCSERÉP Veres László

ÜVEG ÉS KEMÉNYCSERÉP A népművészeti kutatás hosszú időn keresztül kirekesztett vizsgálódása köréből minden olyan tárgytípust, amelynek nem a parasztság volt a készítője, vagy pedig a befogadással szemben kétségek merültek fel. A paraszti használatban levő üveg- és keménycserép tárgyak iránti bizalmatlanság két okra vezethető vissza. Ezek a tárgytípusok kötődtek a nemesség és a polgárság mindennapi életéhez is, másrészt előállításuk nagyobb ipari berendezéseket igényelve, több ember szervezett összeműködését feltételezte (Fél Edit-Hofer Tamás 1966.). A népművészet fogalmának kiterjesztése tette lehetővé, hogy a paraszti tárgyi környezetet egészében vizsgáljuk. „Az egymást kiegészítő, az egymással összefüggő tárgyak együttese mutatja csak meg az őket elrendező, formáló esztétikai elvek rendszerét." E szemlélet térhódításának köszönhetően ma már az egyszerű, közhasználati üveg- és kemény cserép tárgyak is népművészeti tárgyaknak tekinthetők. A népművészet eredeti megnyilvánulásait reprezentáló tárgyak és a történeti stílusok helyi alkotásait magába foglaló provincializmus között, vagyis a népművészet perifériáján elhelyezkedő alkotásoknak tekinthetjük őket (Domanovszky György 1981.). A parasztüvegeket gyártó üveghuták és a parasztság körében is elterjedt keménycserép tárgyakat készítő manufaktúrák a nyersanyaglelőhelyek miatt a hegyvidékeken települtek. Borsod, Abaúj és Zemplén megye területén, a két nagytáj, a hegyvidék és az Alföld találkozásánál az értékesítési lehetőségek is kedvezőnek bizonyultak. Elsőként az üveghuták kezdték meg működésüket a 17. század végén, és több mint két évszázadig ablaküvegeket és bortermő vidékeken kedvelt használati üvegeket gyártottak. A keménycserép manufaktúrák az üveghutákhoz hasonlóan a Zempléni- és a Bükk hegységekben létesültek. A 19. század elejétől termeltek és