Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

NÉPI KERÁMIA Vida Gabriella

edény származási helye az Egerrel szomszédos Bükkalja, döntően a három matyó település. Kresz Mária az ezen a vidéken nagyon kedvelt kék színnel kapcsolatban megjegyezte: „Azt is érdemes megfigyelni, hogy a kék színezést főleg a katolikusok csinálták, Csákváron, Hódmezővásárhelyen és Gyöngyösön egyaránt és ezzel főleg a katolikus matyók ízléséhez alkalmazkodtak" (Kresz Mária 1972.). Ha a hevesi stílusú díszítést a római katolikus valláshoz kapcsoltuk, vajon a zöld máz alá karcolt díszítés gyakori használatában Hódmezővásárhelyen, Göncön, Karcagon, Mezőtúron vagy éppen Mezőkeresztesen nincs-e szerepe a módosabb református mezővárosi ízlésnek? Semmiképpen nem lehet azonban véletlen az a hasonlóság, ami e sűrű, sasos levelekből álló tömött virágtövek és az ún. miskolcgömöri festőasztalos díszítőstílus között mutatkozik. „Jellemzőjük a középtengelyt alkotó növényszárból szétágazó, nagyon dús, zöld színű levéldísz, melynek végződésénél tulipánok, rózsák, napraforgók nyílnak". Legszebb példái a miskolci avasi templom ma is meglévő padtámlái, előlapjai. A mezőkeresztesi református templom karzatát is ilyen stílusú virágcsokrok ékítik. Kézenfekvő a feltételezés, hogy a kizárólagosan Mezőkeresztesre jellemző, karcolt, tömött virágcsokrok előképei ezek a karzatot díszítő, festett bokréták voltak. A motívumot aztán - kisebb módosulásokkal átvették a szomszédos települések fazekasai is. Mezőkeresztes központi szerepe a fazekasságot tekintve vitathatatlan a másik két közeli fazekashelyhez viszonyítva, s ez megmagyarázza a motívum elterjedtségének határait is. A zöld máz alatt karcolt virágcsokrot ábrázoló butellák között nagyfokú a formai, feliratbeli és ornamentális hasonlóság. Domanovszky György szerint: „... több rokonságot mutatnak a hódmezővásárhelyi hasonló butellákkal, mint a középtiszaiakkal". Valamennyin ugyanaz a növényi motívum található: egy tőből kiinduló sasos, hosszú levelekkel tömött virágcsokor. A díszítmény felirat nélkül is összetéveszthetetlenül lokalizálja a tárgyakat (Domanovszky György 1968.). A hevesi stílusú keresztesi edények négy alaptípust képviselnek. Legrégebbiek közülük a fekve, laposan korongolt kulacsok, valamint a butykoskorsók. A második fazekasgeneráció kedvelt formája volt a zöldmázas butykosoknál leírt négy lapból álló, széles oldalú, kissé bumfordi pálinkatartó