Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

NÉPI KERÁMIA Vida Gabriella

349. Zöldmázas, karcolt díszű gyertyamártó, felirata ANNO 1781 HOMN 53.354.1. vumok, melyeknek többségében „szem" van. Hasonló elemek jelennek meg az ital tartó edényeken is. Ez a kerámiadíszítés nem köthető csak a mai megyéhez, éppen ellenkezőleg, országrésznyi, Kassa-Kolozsvár-Szeged-Pécs-Balaton melléke-Vác-Rimaszombat által körbezárt területen mutatható ki meglehetősen egységes stílusban. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez a színvilág Európa több vidékén jelen volt a 17-18. században. Talán égetéstechnikai okok, máz- és festékbeszerzési nehézségek, a fazekasok és a kor vegyi ismereteinek korlátolt volta determinálták ezeknek a színeknek a használatát nem sokkal az ólommáz elterjedése után. A kontúrozásra hol az írókát, hol a sgraffitto technikát alkalmazták. Meglepő motívumegyezéseket tapasztalhatunk akár a legnagyobb távolságban is. Mindez azt bizonyítja, hogy ez a kerámiaművészet korstílus volt, része a 16-18. század általános stílusirányzatának, ízlésvilágának, műveltségi áramlatainak. Mint ahogy kezdetének, úgy fennmaradásának határát is nehéz meghatározni. Egyes helyeken egészen a 19. századig továbbélt, mint majd látni fogjuk a mezőcsáti fazekasság elemzésekor. Fennmaradásának illetve eltűnésének okaként a 18. századi nagy társadalmi átrétegződést nevezzük meg. Ez a kerámia díszítésmód, akárcsak a vele egy tőről fakadó egyéb művészeti ágak, mint az úrihímzés és templomi vala-