Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

NÉPI KERÁMIA Vida Gabriella

347 348 347. Bokály alakú köcsög. Rimaszombat, 1836. DWM 53.1.394. 348. 18. század végi bokályok. A nagyobbat Szendrőládon gyűjtötték, 1786-os évszámmal (HOMN 53.1433.1.), a kisebb a Szinva medréből került elő Miskolc belvárosában, 1971-ben (HOMN 73.29.1.) fehér, ritkábban vörösesbarna, a motívumokat sötétbarna, illetve fehér kontúrral írták meg. A kontúrok belsejét vörösesbarna és zöld színnel töltötték ki. Díszítésük szempontjából két csoportra, feltehetően fejlődési szakaszra bonthatók. Az egyik csoportnál a motívumok az edény felületéhez képest nagyok, díszük nem összefüggő növényi ornamens, hanem 3^4 motívum geometrikus szerkesztésű ismétlődése. A perem és az alj díszítése meglehetősen állandó: a peremre leggyakrabban íveket alkotó akantuszlevelek kerültek, a tálak öbleiben döntő többségben egy rozetta van. A nyak dísze váltakozó zöld és vörösbarna csepp, ez minden ital tartó edénytípusra évszázadokig jellemző lesz. A másik csoport edényein megjelentek a szerves növényi motívumok: a szárra fűzött levelek, virágok, mozgalmasan, lendületesen hajladoznak. Egy-két ember-, több madáralakos, egy szarvasos tál is tartozik hozzájuk. Az alkalmazott motívumok kisebbek, finomabb rajzúak és változatosabbak a korábbiaknál. Régi elemként megmaradt a finom pöttyözésből álló pontrozetta, új viszont a szárak 4-5 mm-es vonalkákkal való áthúzkodása, ami reneszánsz hatást bizonyít. A régi motívumok továbbéltek a perem felső részén, az aljon lévő hatalmas rozetta helyét pedig az új elemek vették át: az egymásra ültetett fehér-zöld-vörös, kettős levelek alkotta nagy felületű buga, a megtört ívű, húsos levelek, az ún. borsólevelek, gazdag variánsban tulipánok, boglárszerű rozetta, valamint amorf formájú, nem növényi előképekből kialakult, kis kacsokkal ábrázolt, többnyire térkitöltő motí-