Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

BÚTOROK Szabadfalvi József

A miskolci bútor Az asztalosmesterség kezdeteit megyénkben nem ismerjük. Az alábbi céhalakítások semmiképpen nem tekinthetők a mesterségek kezdetének: Miskolc 1799, Sárospatak 1771, Sátoraljaújhely 1842. A hódoltságon kívüli területeken jóval hamarább megalakultak a céhek: Rozsnyó 1630, Rimaszombat 1761, Lőcse 1600. A miskolci céh kiváltságlevelét valószínűleg egy igen erős és már régen dolgozó testület kaphatta meg. Ezt igazolja az is, hogy 1803 és 1852 között több mint 15 városban voltak vidéki mesterei: pl. Diósgyőr, Putnok, Szendrő, Edelény, Szikszó, Tolcsva, Tokaj, Ernőd, Cserépváralja, Mezőkeresztes, Mezőcsát, Miskolc asztalosai készítményeikkel a 18. és a 19. században igen nagy területet elláttak. Megyénk legjellegzetesebb és legnagyobb bútorkészítő központja Miskolcon alakult ki. A „miskolci bútor a magyar 330. Márványozott alapú festett kecskelábas asztal lapja, virágkoszorúba fogott IHS. Mezőkövesd, 20. század eleje HOMN 53.606.1.