Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

BÚTOROK Szabadfalvi József

népi asztalosbútor egyik jelentős változata" - írta K. Csil léry Klára. Első ismert darabja a miskolci avasi templon 1753-as tékája és az 1773-ban datált fogasa (K. Csillén Klára 1975.). A korai miskolci asztalosbútorok alapszíne olajzöld, kél vagy fekete, s már a múlt században is jellemző volt a vö' rös, fekete márványozású alapra festett virágornamentika Ezt a stílust más környékbeli központok is átvették, így pl Eger, Gyöngyös, Mezőkövesd és Pásztó. Mezőkövesden ke rült elő az a saroktéka (almárjom), amelyet Miskolcor 1753-ban készítettek és festettek. A 107 cm magas, keskeny szépen vasalt sarkú ajtaján két hosszúkás mezőben reneszánsz kompozíció, két gondosan megfogalmazott ún. olaszkorsós minta található. A téka alapszíne itt is a zöld. Jól ismert a miskolci asztalosbútor stílusának alakuláss az 1840-es évektől, az évszámmal ellátott és biztosan Miskolchoz kötődő darabok alapján. A barokk hatást tükröző, már említett márványozás is e korra datálható. (Ez utóbbil K. Csilléry Klára a Néprajzi Lexikonban rimaszombati hatásnak minősítette.) A dekoratív, habokra emlékeztető márványozásra fehér, kék, sárga és zöld virágozás került. A század közepén még pontosan kirajzolódnak az egyes ornamensek, a század második felében a kompozíció már zsúfolttá válik, a színek is egyre harsányabbak. A miskolci asztalosközpont - úgy tűnik - az 1920-as években fejezte be tevékenységét. Századunk irodalmában külön központként említik Mezőkövesdet, a matyó bútort vagy mezőkövesdi bútort. Ez azonban nem tekinthető önálló központnak, eredetileg ugyanis a miskolci asztalosok készítettek a mezőkövesdieknek és a környékbelieknek a helyi ízlésnek megfelelő bútort. A jelentős felvevőpiac hatására Miskolcról települtek át mesterek, legutóbb 1915-ben (K. Csilléry Klára 1975.). A legkorábbi, ismert mezőkövesdi bútordarab miskolci készítésű saroktéka {almárjom). A középkorias megjelenésű értékes bútor egy gazdag parasztpolgár házából került elő, Istvánjfy Gyula találta 1896-ban, az általa megfigyelt parasztcsaládoknál a hasonló tékában pálinkásedényt és hozzá való poharakat tartottak. Ez az almárium azonban iratok tartására szolgált, a fenéklap alatti titkos rekeszében pedig pénzt őriztek.