Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

HÁZBELSŐ Szabadfalvi József

285. Konyha, Hercegkút, I960. SpRM 4091. 286. Konyha, Telkihánya, 1970. SpRM 10403. 287. Konyha, rakott tűzhellyel és padkával, Cserépváralja, 1963. HOMF 713. a legmódosabbaknál voltak. Valószínűnek látszik, hogy elsősorban a kisnemesek és a polgárok cserélték ki lakásbútoraikat a 19. század folyamán a rimaszombati, egri és miskolci festőasztalosok munkáival. A háromsejtű palóc ház pitvarában - Szeder Fábián szerint 1819-ben, kenyérsütéshez és fafaragáshoz szolgáló eszközöket és élé s szekrényekéi, és felakasztgatva férfi felsőruházati darabokat tartottak. A kamra eredendően a család nőtagjainak és gyermekeinek hálóhelye volt, így ágyaknak, bölcsőknek és ruhásládáknak adott helyet. Hasonlóképpen archaikus volt a dél-gömöri lakóházak berendezése is. Itt is meglehettek az egykori hálóalkalmasságok, a szobában szintén körbefutó, földbe vert karókon álló ácsolt lócák. Dám László és D. Rácz Magdolna közölt idevonatkozó adatokat; feljegyezték az egykori lócák neveit: „Közvetlenül a kemencéhez, vagy más tűzhelyhez kapcsolódik a tüzpad, a bejárattal szemközti fal mellett fut a középvagy középső pad, míg a szoba harmadik oldalát a vízpad vagy vizeslóca foglalja el. A középlóca és a vízlóca találkozásánál a sarokra állították az asztalt... A legarchaikusabb medvesalji ház berendezése tehát megegyezik a szakirodalomból