Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

NÉPI ÉPÍTÉSZET Balassa M. Iván

Dél-Borsod A Tiszától a Bükk lábáig nyúló, Borsodi-Mezőségnek nevezett terület népi kultúrája és így népi építészete Dél-Heves hasonló vidékéhez csatlakozik. Keleten a Sajó határolja ezt a kistájat. Dél-Borsod hagyományos falusi épületállománya ma alföldi jellegű, történetileg azonban az Északi-hegyvidék lakóépítményeinek egyes jellemzői egészen a Tiszáig kimutathatók voltak. A táj építkezését elsősorban a vert- és a vályogfalak jellemzik. Vázszerkezetes-sövény falú házat, vagy emlékét Mezőkövesdről, Tardról, Igriciből, Mezőcsátról és Tiszatarjánból ismerünk, de számuk a teljesen földfalú, többnyire vályogból készült falak mellett csekély volt. A vályogépítkezés már a 18. század végétől jól dokumentálható. Hejőpapiban egészen a közelmúltig három e korban épített ház állt, közülük kettő 1793-ban, egy pedig 1797-ben épült. Mezőcsáton egy 1792-ben épült vályogfalú házra bukkant a kutatás. Jelen ismereteink szerint a legrégebbi közülük az az 1776-ban épült igrici ház, melyet 1976-ban bontottak le 179. Galvács, Fő u. 1. házoromzat vakolatdísszel, padlásablak kereteléssel és magyar címerrel, 1901. Balassa M. Iván felvétele 180. Bódvarákó, Fő u. 89. 1903-ban épült ház oromzati vakolatdísze. Balassa M. Iván felvétele